A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
a félreismert "katona 23 vet a szentek életéről. Lassú átalakuláson megy át. Továbbra is egy nagy király szolgálatáról ábrándozik, de ez a király nem földi uralkodó többé. Elhatározza, hogy új irányt szab életének s Isten szolgálatába szegődik. Divatos ruhák helyett "Krisztus fegyverzetébe", koldusruhába öltözik. Krisztus "katonájának" gondolja magát s egy éjszaka régi lovagi mintára "őrségben" virraszt egy Mária-oltár mellett, mielőtt remeteéletét elkezdené. A többi már ismeretes. Manréza, Szentföld, újból Spanyolország, egyetem Párizsban s aztán 19 éven át - 1556-ban bekövetkezett haláláig - Róma. A manrézai magány lelki élményei után egyre kevésbé látszik vágyakozni a katonaélet után. Életének az egy szakasza volt, amelyik végleg lezárult. Lelki jellegű írásaiban a- kad természetesen a katonaéletből ellesett hasonlat. Ez azonban közhelynek számít Jób könyve ó- ta ("Katonasor az ember élete a földön" 7,1) a lelki élet íróinál s nem jelenti a különben tiszteletreméltó katonaélet nagyrabecsülését, pláne nem vágyakozást u- tána. Ignác - ahogy Inigó Manréza után kezdi magát nevezni - is a lelki írók stílusbeli fogásának enged, amikor rendi növendékeinek Coimbrába írott levelében Krisztus "katonáinak" mondja őket és arra bíztatja, hogy sajátos életkörülményeik között lelkesítse őket is - mint a katonákat - a győzelem, a dicsőség és a hadizsákmány el- következésének a tudata. Nagyon érdekes viszont, hogy az engedelmességről írott és az előzőnél nagyobb horderejű levelében egyetlen katonai hasonlat sem szerepel. Pedig épp a jezsuita engedelmességet illetően hangzanak el vagy íródtak le a legképtelenebb képzettársítások a szent "katonás" alkatával kapcsolatban. Azt gondolták, hogy Ignác rendjében azt a szigorú fegyelmet akarta meghonosítani, amit katonáéknál látott. Csakhogy Ignác katonaéletében nem létezett szigorú fegyelem. A szabályzatok, a "drill", a tisztelgések, a pontosan mégha-- tározott rangok s a kemény vigyázzba csattanó bakancsok mind akkor jöttek divatba, amikor ő már régen a sírban volt. Fegyelmezett katonaságról különben sem lehet Gusztáv Adolf (1594-1632) vagy Nagy Frigyes (1620-1688) kora előtt beszélni. A szigorú fegyelem és a i/lanréza nagy belső élményei után már nem a katonaélet vonzza. Ha akad is lelki prózájában katonás hasonlat, annak nem kell a jelentőségét eltúlozni. A lelkiélet más nagy íróinál is rábukkanhatunk ezekre a ho- sonlatokra - a nélkül hogy ezek a katonaélet nagyrabecsülését, az utána- vágyakozást jeleznék.
