A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

22 a félreismert "katona Eddigre az is szokásává vált, hogy alacsony termetét a gáláns világ divatosan magas kalapjaival kompenzálta; fegyverzetből is mindig többet hordott magával, mint amennyit abban a korban feltűnés nél­kül lehetett viselni. Most aztán alkalma is nyílt arra, hogy használ­ja ezeket. Navarrát ugyanis kettős veszedelem fenyegette akkoriban. Egyrészt a megadóztatott városok nyugtalankodtak; visszasírták a Ferdinánd és Izabella előtti boldog időket, amikor nem nehezedett rájuk a királyi adó. Másrészt a Pireneusokon túlról a franciák les­ték az alkalmat, hogy a navarrai városok nyugtalanságát a maguk ja­vára kihasználhassák. Nájera, az alkirály városa tört ki legelsőnek nyílt lázadásban. Ifíigó a herceg csapataival harcolt sikerrel. Nem tudjuk, hogy a kö­vetkező három évben - a zavargások idején - hány más csetepatéban vett még részt. Elsődleges feladatuk úgyis inkább a városi polgár­ság megfélemlítése volt, nem pusztítóhadjárat ellenük. Guipuzcoába, születési helyének tartományába 1521-ben vala­milyen ellentétek elsimítására térhet vissza újból - egy békéltetőbi­zottság tagjaként. Ennek az évnek áprilisában a duránai híd melletti csatában is részt vesz; segít leverni a baszk tartományok egyik ko­rai elszakadási kísérletét. Pár héttel később Pamplónába rendelik. Az erődített várost ti­zenkétezer főnyi francia sereg fenyegette. Ez volt az első (és utolsó) harca külföldi, jól begyakorolt csapatokkal - az első alkalom, hogy a hadi dicsőségből kivehesse a maga komoly részét. A város lakói egyáltalán nem áhítoztak hadi babérra. Meg akarták adni magukat. Hugónak sikerült legalább annyit elérnie, hogy a városfalakhoz csa­tolt kis erőd katonái nem harcok nélkül adták meg magukat. Az ágyúk 1521. május 20-án, egy hétfői napon dördültek el. Hat órán keresztül tartó tüzük meg is gyengítette, egy helyen meg is nyitotta a kis erő­dítés védőbástyáit. Kivont karddal szaladt, hogy megakadályozza az ellenség beözönlését s ekkor találta el egy ágyúgolyó. Jobblábát tör­te el a löveg s röviddel sebesülése után az erőd meg is adta magát a franciáknak. A győzők udvariasan bántak Hugóval. Gondoskodtak ar­ról, hogy sebeit kezeljék s két hét után hordágyon el is szállíttatták a loyolai kastélyba. Harminc éves volt s számára ekkor véget ért minden katonai csatározás. Az elkövetkező kilenc hónap tört lábának fájdalmas gyógyulá­si folyamatát jelentette. Sebesülésének jelét egész életén át hordoz­ta; rosszul összeforrt jobblábára erősen sántított. A hosszú tétlen­ségben színes álmokat sző képzeletében. A divatos lovagregényeket is szívesen olvasná, a kastély viszont nem dicsekedett nagy könyv­tárral; jobb híján egy szentíráskötetet olvasgat és egy jámbor köny-

Next

/
Thumbnails
Contents