A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
az Ószövetség 9 Szövegkritikai problémák Amikor azt keressük, hogy a sok másolás és fordítás közben milyen változáson ment keresztül az eredeti szöveg, akkor szöveg- kritikai szempontból tanulmányozzuk ezeknek a szent Iratoknak a történetét. Vegyük csak ismét elő a budapesti Szent István-társulat által kiadott ószövetségi szentírás első kötetét. Már a címlap maga is sejteti, hogy a szövegkritika nem egyszerű feladat. Mert a Szent István-társulat szentírásbizottsága Káldy György, jezsuita, fordítását,vette alapul, ezt modernizálta. A katolikus megújhodás kimagasló egyénisége, Káldy György, az öt nyelven beszélő kitűnő szónok, Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek felszólítására 1605-ben kezdte meg munkáját. Két esztendő alatt el is készült a teljes magyar fordítással. De milyen szöveget fordított magyarra a jótollú és szép nyelvezetű jezsuita? Az úgynevezett Vulgáta latin fordítást. Ezt Szent Jeromos a negyedik század végén készítette. 390-405 közt fordította le az ószövetségi szentírás valamennyi könyvét éspedig az eredeti héberből és arámból latinra. Ezt a hatalmas munkát a Szentföldön végezte. Betlehem mellett, vagyis azon a vidéken, ahol ezek a szent könyvek keletkeztek és ahol a zsidóság féltő gonddal őrködött épségük fölött. A Szent István-társulat kiadásában megjelent ószövetségi szentírás első kötetének a címlapján még arra is felhívja akiadó a figyelmünket, hogy a Káldy-féle fordítás átdolgozása közben tekintettel voltak az eredeti szövegre. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a magyar munkaközösségben is voltak szakemberek, akik éppúgy értettek héber és arám nyelven, mint az 5. század elején Szent Jeromos. A mazoréta* szövegek Milyen héber szöveggel hasonlították össze ezek a magyar szentírástudósok Káldy fordítását? Az úgynevezett mazoréta szöveggel; az ószövetségi szentírás héber szövegei ennek a másolatai. Zsidó szentírástudósok készítették ezt 750 és 1000 között. Munkájuk lényege, hogy az akkori időben bőven fellelhető másolatokat összehasonlították és megállapították a már holt nyelvnek számító héberül * Maszóret (héberül) hagyományt jelent; maszóra vagy mazóra pedig a héber szentírásszöveg helyes olvasására vonatkozó hagyományKözel- kelet élő sémi nyelve Kr.e. az 5. századtól az arámi volt.
