A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

I

// & m ® ®

/

ii m é é 41

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ:*

Problémáink

és «■ kinyilatkoztfitás

^kétségtelen, hogy a kulturális fejlődés az ismeretek további dif- ferenciálódásával jár. Ezért bukkanunk rá az emberi ismeretek és tudományok újabb és újabb ágaira, ezért lesz kultúrális szükségesség a specializálódás.

sokrétűségében is "eg y" az ember

A hasonlóképpen haladó és fejlődő kutatások azonban azt mutatják, hogy az ember - az említett egyre szaporodó tudományágak alanya - összetettségében is "egy". Benne a "pszichológiai" hatással van a "biológiai"-ra - és megfordítva; tény-megállapításainkat, ítéletalkotásunkat érzelmi tényezők befolyásolják; ezek színezik el a dolgokról vallott felfogásainkat - bár elméletben tárgyilagosnak, észszerűnek fogadjuk el az így kialakult nézetünket; a munkánk eredményességét (a kétkézi munkáét is) érzelmibeállítottságunk és emberi kapcsolataink döntően befolyásolják - ma m inde z t számításba veszik a termelőképesség kikalkulálásában is.

Piero Bargellini, korunk kultúrkérdéseinek vizsgálója mondja, hogy a művészet megsemmisülése tulajdonképpen annak az esztétikai elvnek köszönhető, amelyik egy festményt öncélúan és mindentől elvonatkoztatva tartott művészinek; a művészet öncélúsága pedig azt jelentette, hogy művészieden és zsarnoki kívánalom az, hogy a művészet egy eszme szolgálatában álljon, kapcsolata, bármilyen összeköttetése legyen valamilyen ideállal. Ennek a magatartásnak egyenes következménye aztán, hogy mindenre rámondhatjuk, hogy "művészi" s ugyanakkor állíthatjuk, hogy semmi sem művészi.

Hosszú ideig azt gondoltuk, hogy a gazdasági téren való haladás lesz a megoldás emberi problémáinkra. Ma már tudjuk, hogy a

* "Azért imádkozzunk, hogy korunk problémáinak megoldásához a keresztény kinyilatkoztatásból is merítsenek ihletet az emberek..."