A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
2 problémáink és a kinyilatkoztatás haladásnak "integrálisnak", az "egész embert" számításba vevőnek kell lennie - emberi problémáinkra csak így lelhetünk emberi megoldásokat. a "vallásos" az "emberi"-tői el nem választható Azok felfogásában, akik Isten-hívők, az "emberi "-tői elválaszthatatlan, ahhoz szervesen hozzátartozik Istennel fennálló kapcsolatunk tudata is. A szélsőségesen szekuláris szemlélet viszont úgy beszűkíti emberi megtapasztalásaink látóhatárát, hogy akadályozza az embert épp ezeknek a vallásos elemeknek a felfedezésében. De az emberiség történelme is, saját húsunk-vérünk is, társadalmi létünk is szinte tiltakozik az ellen, hogy Istentől elvonatkoztassunk; az "ember" igazi valóságán követ el erőszakot az, aki Istent tagadja. Victor E. Franki, nagynevű pszichiáter (Bécsben és a kaliforniai San Diegóban tanárkodott és végzett kutatómunkát) hívta fel elsőnek a figyelmet a mi korunknak egészen újfajta neurózisára. Legszembeötlőbb tünete ennek az érdeklődés és a kezdeményezőképesség hiánya. A mélyben pedig az érzéketlenség kábulata és hozzámég az értelmetlenné-váltság tudata. Franki meg is kérdőjelezi Adler elméletét, amely szerint a neurózisok fő oka a kisebbrendűség érzete- s azt mondja, inkább ez az értelmetlenség, ez az "egzisztenciális ki- üresedettség" az idegbetegségek gyökere. Ez a fajta neurózis nem áll meg a vasfüggöny előtt sem; hatásai nem ismeretlenek a marxizmus világában sem. Keresztény szemszögből a német D. A. Seeber szól érdekesen erről a kérdésről s azt állítja, hogy a hívő ember számára Isten kérdése és az életigenlésé (szemben az egzisztenciális életúntság- gal) tulajdonképpen egy és ugyanaz a kérdés. Gox professzor és a szekuláris világ többi híve is túlértékelték a szekularizmust és hamar kimondták halottnak az Istent. Manapság ők a szekuláris világból átzarándokoltak (ahogy Cox mondja) az "eszükmentek ünnepségéhez", ahol a szentnek, a misztériumnak, a miszticizmusnak és bizonyos szinte "szerzetesi" jellegű elemeknek újból nagy az ázsiójuk. keresztény kinyilatkoztatás, mint az "emberi" tökéletes! tő je Régi "kísértés" az ember számára, hogy minden rossz eredőjét egy legfelsőbb "rossz"-ban lássa - a j ó Isten ellentétjében. A probléma magvát Jusztin, a 2. századnak egy szentéletű hit- védője fogalmazta meg először harmonikusan. O volt az első, aki a megtestesült Igében nemcsak a megváltástörténet, hanem az egész
