A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
48 apróságok bűnös világnak már a keresztfa alatt mentségére szolgált, hogy "nem tudta, mit csinál"; az evangéliumokból pedig úgy tűnik, mintha Isten nem a megsemmisítésén, hanem a megtérésén munkálkodnék.) De az is lehetséges, hogy sokkal egyszerűbb az eset. A levél“ író öregedő papbácsi, akinek látókörét menthetetlenül beszűkítette az otthoni katolicizmusra nehezedő szellemi vasfüggöny. Nyugattól való elzártságában megzavarta az egyház aggiomamentójának egyik -másik kísérőjelensége. - Azt írta magáról, hogy teológiai doktor. A vatikáni rádió magyar bemondója is az. Ha a két doktorátus közt 40 év esetleg a különbség - az aztán egyből mindent megmagyaráz... "©n vagyok az út, az igazság és az é- let". • A szent írásmagyarázók használ jók ezt a kifejezést: messiási titok, s az e- vangélium tanúságtételének egy érdekes PnrllOll vonását jelölik vele. Emberi szemmel will Uflll nézve • s hogyan isnézhetnénk másként - ami Urunk megváltó művének meghirdetésében egy nagy taktikai probléma elé került. Milyen módszerrel muta& sa be, hogyan "identifikálja" magát? Ha Krisztus egyszerűen csak egy ú- jabb prófétai egyéniség lett volna az ószövetség többi prófétája mellett, nem lett volna semmi probléma. Azt tehette volna, amit a többi próféta tett. Csak annyit kelIett volna mondania: "Az Úr hívott meg engem s egy üzenetet bízott reám. íme az üzenet." De így nem tehetett, mert az ü- zenei, az Ige, O maga volt. Ennek a maga megismertetésnek az útjában óriási akadál yok álltak. Ott volt mindjárt először is a fékevesztett nemzeti öntudat, amely az O kortársaiban egészen eltorzította a Messiásba vetett reménységet. Ezen a vonalon Krisztus nem lehetett "korszerű". Eredeti jellegéből lenne kiforgatva egyénisége, ha egy politikai cél beteljesítőjeként mutatkozott volna be kortársai előtt. • Aztán (ugyancsak kortársaiban) ott volt egy jó adag józan kételkedés is, ami a véges emberi elmét mindig hatalmába keríti a titokzatos isteni ígéretek előtt. - És végezetül azzal az ellenséges magatartással is számolnia kellett, amelyik énje és természete feltárása esetén önkéntelenül is felébredhet abban a végletesen vad és kompromisszumokra sem hajlandó monoteizmusban, amely a száműzetés ideje óta jellemző a zsidó lélekre. Ezért tartózkodott az Úr az ilyen nyilatkozatoktól a szinoptikusoknál. Jánosnál viszont ezzel ellentétben egész sereg nyíltvalKÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: Az Egyház és a szegények A francia paphiány Kongresszus Melbourne-ben A Szentszék és Kelet-Európa Bolíviai gondok elmélkedés
