A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
40 rökre: az Isten Fia, az üdvösség és életszentség egyetlen példaképe és forrása minden idők minden embere számára. Az emberek azonban változnak. Születésünktől halálunkig különböző körülmények közt telik el életünk. Egészséges fejlődés vagy betegség, egyedüllét, vagy közös élet váltakozása a sorsunk, és különböző feladatokat kell betöltenünk az Isten népének körében, az Egyházban. Mert a szentségek nemcsak az egyes emberek számára vannak, hanem az Egyházat is szolgálják, építik. Ez a szentségek harmadik értelme. Nemcsak a feltámadt Jézussal hoz kapcsolatba minket, aki velünk akar lenni életünk minden körülménye közt segítő és megszentelő kegyelmeivel, hanem az Egyházzal is. A mi különbözőhelyzetünknek megfelelően ugyanaz a Jézus nemcsak különböző segítséget hoz, hogy orvosolja lelkünk betegségeit,megszabadítson a bűntől és megszenteljen minket, hanem ugyanakkor különböző feladatokra is szentel minket az Isten országában, az Egyházban. Ezeknek a találkozásoknak, kegyelmeknek és feladatoknak látható jelei, közvetítői a szentségek - életünk hét különböző helyzetének megfelelően. A keresztségben találkozunk először a feltámadt Jézussal, a keresztség által részesedünk először Jézus isteni életéből, más szóval: űj életre születünk. Miként a testi születéssel tagjai leszünk egy népnek, egy országnak, hasonlóképp a lelki születéssel, a keresztség által tagjai leszünk Isten népének, országának, Egyházának. A megkeresztelt gyermek azonban még semmit sem ért meg abból, a- mi vele történt. Ezért, amikor megnyílik értelme, teljes öntudattal vállalnia kell a Jézusban való hitet, az új életet és az Egyházhoz való tartozást, amire a keresztséggel hivatást nyer. Ez a bérmálás szentségének a feladata, hogy a megkeresztelt ember újabb kegyelmet kapjon, hogy hitét állhatatosan megvallja és hite szerint éljen és Isten országának építője, védelmezője legyen a világban. Miként a testi élet kifejlődésének és megerősödésének előfeltétele a rendszeres táplálkozás, hasonlóképp a lelki életnek is táplálékra van szüksége. Az Oltáriszentségbennemcsak jelenvan a feltámadt Krisztus, nemcsak áldozatát mutatja be értünk, hanem ugyanakkor lelkünk tápláléka a szentáldozásban és összegyűjt minket, hogy egy néppé, egy testté legyünk a szeretet köteléke által. Bűneink miatt, sajnos, újra meg újra elveszítjük Isten kegyelmét és a természetfeletti élet elgyöngül, sőt meg is halhat bennünk, és Isten népének, az Egyháznak méltatlan, élettelen tagjaivá válunk. Ezt az elveszített isteni életet nyerjük vissza a bűnbánat szentségé
