A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
27 valami felhígított humanizmusra. Az Egyház nem lehet emberbaráti intézmény csupán. Igaz: humanizmust akarunk, minden ember és az egész ember teljes kibontakozását akarjuk elősegíteni, de ugyanakkor azt is hangoztatjuk, hogy a kereszténység elősorban a Jézus Krisztusbanfelajánlott üdvösség örömhíre. - A munkáspapok negyed- századostörténetesoránfőkéntatársadalmi és politikai elkötelezettség kis értettunintha néha egyesek közülük nem látták volna tisztán hogy az üdvösség szolgálata az elsőrendű kötelesség. A zsinat utáni években a francia munkásmisszió végleg gyökeret e- resztett. A maga sajátos hivatása szerint valóban az 'aggiornamento' szolgálatába állt. Papjai ott vannak a munkásvilágban, a kórházakban, a Franciaországban dolgozó külföldi munkások, a szállodák és a vendéglátó ipar személyzete közt, a tengerészek körében, a tudományos kutatók bizonyos csoportjaiban s végül a harmadik világ nem egy országában. Életükkel és apostoli tevékenységükkel arról tanúskodnak, hogy Jézus Krisztus az Igazság és az Elet. NEM MARADT ADÓS A FELELETTEL... Egy ún. '^felvilágosult" úr egy erdei sétáján egy asszonyt pillantott meg, aki egy fa-feszület előtt, a térdeplőre térdelve, imádkozott. Nem t tudta elfojtani magában a gúnyoros megjegyzést; - Kedves asszonyom, ugyan ki fog valaha is egy fából faragott istent ii imádni.. 71. - Én bbizo- nyosan nem, - felelte az asszony határozottan. - A fából faragott kép előtt csak imádkozom, de az az Isten, akit imádok, odafent lakik az égben... - A katolikus vallás ellenségei egyszerűen nem akarják elfogadni azt, hogy a - természete szerint - láthatatlan Isten láthatóvá, hallhatóvá, vagyis érzékelhetővé lelett számunkra az Isten-ember Jézus Krisztusban. Amikor akár a feszület, akár szobrok, vagy képek segítségével emeljük fel lelkünket Megváltó Istenünkhöz, nem a képet, vagy szobrot imádjuk, ha-- nem azt, Akit ezek ábrázolnak számunkra. E sorok írója állandóan az íróasztalán tartja már sok évvel ezelőtt meghalt édesanyjának a fényképét. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy én nem azt a fényképet "tisztelem" és szeretem, hanem azt a valakit, akit a kép ábrázol, - akinek az emlékét ébrentartja lelkemben.
