A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
21 határoltságunk és ugyanakkor merészségünk, kielégíthetetlenségünk forrásban tart, pusztít, épít, rombol, gyötör, agonizáltat bennünket. Önmagunkban, családi világunkban, társadalmunkban, népek, kultúrák, valóságos és képzelt lehetőségek örökös ütközőpontjában vajúdunk. Háborúzunk és békét akarunk,a magunk békéjét, ahol a háború szikrája már lángralobban. - Ez a töviskoszorú, a határoltság és i- gény kettős fonata olyan valóság, amit el kell fogadnunk, meg kell tanulnunk élni vele. Tudásunk: féltudományos vagy egésztudományos tudásunk nem vezet harmóniára. Tudni úgy látszik nehezebb mint kételkedni, de könnyebb mint bölccsé válni. A bölcsesség az egész ember tudása, nemcsak a képzett elme kutatása. - Mikor érjük el a bölcsességet? Nemcsak egy emberben, itt -ott és néha-néha, hanem egy állandó folyamatban, tömegeinkben? Rövidesen?Millió és millió év múlva?Mennyi tapasztalat, tudás, önismeret (emberismeret), bátorság, türelem, kitartás kell ehhez? A töviskoszorú ott lángol, sorvaszt, nyugtalanít és öldököl szellemiségünk és emberi öntudatunk mélyén. Az kivetül a Föld bőrére és mindnyájunkat egybefog egy közös, emberi töviskoszorú alá. - Elfogadni ezt, szenvedni alatta és hinni, hogy értelmünk és akaratunk, érzéseink nemcsak elfogadják ezt az emberi kondíciót, de meg is nyugszanak benne: már félsiker. És a közös emberi fájdalom, ele- settség, gyötrelem szorongásaiból messzebb nézni vagy mélyebben magunkba (a kettő ugyanaz), már kiutat jelöl. 10. KERESZTHORDOZÁS... Emberi történelmünk egy pontján hangzott el: Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen engem. - Ez a hang nemcsak történelmi hang, nemcsak egy ember hangja. Ez az örök-ember, az Istenember, a testté lett Ige hangja és parancsa. Megkerülhetetlen parancsa az emberi életnek. Ez a hang fényt, erőt és értelmet vet az első öntudatos emberi lépésnek, ami régesrégen megindította vándorútján az emberiséget. Minden ember kereszthordoző: el kell viselnie önmagát, zártságát, határait, lehúzó, negatív adottságait, a testi-lelki gyötrelmet, a halált. A központi hang a Megváltás hangja, mely érvényes visszafelé a történelmi évezredekre, érvényes marad az eljövendő évezredekre is. Az emberi élet kereszthordozási törvénye azonban jelentőségében tisztulhat, minőségében mélyülhet és értelmében fölmagasztosulhat. A gyűlölködő is keresztet cipel, de a szeretetből szenvedő hordja ke
