A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

22

resztjét. Az élet küzdelmeinek, le-leroskasztó nehézségeinek elfogadása a kereszthordozó út emelkedése már. És meglátni akármilyen messziről is a sötét éjszaka mügül derengő hajnalt, egészen megváltoztatja a pillanatnyi, jelenlegi kereszthordozás értelmét és értékét.

Nemcsak az egyes ember hord keresztet. Az emberiség is, történelmi fejlődésének utján. S minél több ember külön-külön, annál több ember együtt fokozza a szenvedés értékének, értelmének és erejének tömegét és minőségét az emberi nemzedékek vándordíján.

Hol találja meg teljes értékét és értelmét ez az egyéni és közös emberi kereszthordozás? Abban, aki az egész emberiség keresztjét vállára vette. A legelső emberét a legutolsó ember keresztjéig. Ő az összesek Kereszthordozója, a mindenegyesek Kereszthordozója. Keresztjét a zárt, időleges élet útjain viszi velünk. Viszi föl-föl, a halálhegyére, hogy onnan ne a kétségbeesés és reménytelenség, hanem a fény és beteljesülés hajnalába lépjen.

ISTEN NAGYSÁGA A NÖVÉNYVILÁGBAN....

Linné Károly (4-1778), svéd természettudós, nemcsak a saját korában volt elismert kiválóság, hanem mindmáig a legnagyobb természettudósok közé számít. Legfőképpen a növénytan terén szerzett magának halhatatlan érdemeket. Rendszerbe foglalta ugyanis a virágos növényeket és a természettanban keresztülvitte a növények és állatok kettős (két szóból álló) elnevezését, valamint a fajoknak,és nemeknek pontos leírását. Rendkívül érdekes előadásai alatt gyakran 1500 egyetemi hallgató szorongott előadótermében.

Ez a világszerte elismert és megcsodált tudós ugyanakkor hívő keresztény volt. Számtalan esetben vallotta meg hitét és dicsőítette Istent nyilvánosan is. Egyszer, egy sétáján, virágzásukban pompázó rekettye-bokrokat látott. Meghatottságában térdre borult és úgy magasztalta Isten nagyságát, aki ilyen fenséges teremtményeket hoz létre. A növények osztályozásáról szőlő úttörő művének jelmondatává a Zsoltáros e szavait választotta: - Fenségesek az Ur tettei és kutatnivalők mindenki számára, aki szereti őket... (Zs. 110,2.)