A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

14

Szeder Mihály, S. J.

A TÜSKEVÁRI GYÜMÖLCSFÁK

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

A lőcsfalvi pap egyik legjobb papi barátja volt a tüskevári plébános, így hát sokszor megfordult Tüskevárott. Gyuri kocsisa is mindig nagyon örült a parancsnak, mikor kapta: "Fogj be, Gyuri fiam, átmegyünk Tüskevárra". A házvezetőnő, Anna néni, a plébános édes húga volt, aki "nagyon fájntos asszonyság", ahogy Gyuri kocsis szokta mondani, mert bizony az ilyen látogatások alkalmával neki is kijárt holmi jófalat, no meg egy kis tüskevári borocska is. S míg a kézfőim" az irodában bölcselkedett, Gyuri kocsis jól beuzsonnázott és elment falunézőbe. Soha életében annyi gyümölcsfát nem látott, mint Tüskevárott. Nemcsak a kertekben, kertek alatt, úton-útfélen, de még kint a határban is, ahol más falvakban hitvány akác, néhány magányos tölgy- vagy bükkfa ágaskodott az ég felé, itt mindenütt almafák, körtefák, szilvafák s ki tudja, miféle más gyümölcsfák díszelegtek. Mikor az úton hazafelé beszámolt gazdájának falujárási tapasztalatairól, nem állhatta meg, hogy ki ne fejezze csodálkozását ezen a gyümölcsfás falun.- Hát azt tudod-e, Gyuri fiam, - kérdi a pap - hogy miért van

ez?- Azt én nem tudom. De nem is fér a fejembe, hogy kinek lehetett az ötletje, mert annyi fa van, hogy a legtöbbjéről csak a madarak eszegetnek.- Hát Gyuri, én is éppen így csodálkoztam ezen az elején, mint te. Nekem sem ment a fejembe, míg meg nem kérdeztem a Deli plébános urat és ő elmondta nekem a históriát.

$>(<=(<

Deli főúr elődje, az Ambrózi plébános úr, igen érdekes papi egyéniség volt. A nép nem igen szerette furcsaságai miatt, de amióta eltemették és furcsaságainak eredménye is mutatkozott, mindenki áldja halóporában. Egyik ilyen furcsasága volt, hogy mikor gyónni mentek hozzá az emberek, a falú bűnösei - no, főleg a "férfi-nép" - ő