A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
nem ők a hibásak... 41 továbbképzése" a varázsszó. Ez eddig rendjén is van. De ha az e- gész vállalkozás csak azért indult, hogy a szülőket is a gyerekek színvonalára "emeljék", akkor épp oly sikerületlen lesz, mint sok helyen a misével kapcsolatos újítások: csak a felszínen lesz hatása, nem a "mélyben". Ha a szülőknek eme továbbképzése mögött az a nagy és régi elv rejlik, hogy 'Végeredményben a szülők gyermekeik igazi nevelői", akkor hagyjuk is abba, mert akik ezt az elvet vallják, rendszerint arról is meg vannak győződve, hogy a szülőket "mindez úgysem érdekli" és "a nevelésre úgyis képtelenek". Az kétségtelen, hogy sok szülő azt a benyomást kelti, mintha nem érdekelné ez a kérdés. De ezért a magatartás ért ne egyedül őket okoljuk. Nem ők a hibásak, ha otthonaikban feszültség támad például épp az "új" hittan miatt (gondoljunk itt egyszerűség kedvéért csak arra a magyarázatra, amit a gyerekek ma a világ teremtéséről kapnak). Ha a gyerek aztán elmeséli hitoktatójának, hogy a szülők "nem hiszik" amit az iskolában tanítanak, még jó, ha csak vállrándítással inr tézik el a kérdést, nem valami dehonesztáló megjegyzéssel a gyerek előtt. Magukban úgyis azt gondolják: "lusták ahhoz, hogy színvonalon tartsák magukat". Pedig szegény szülők csak abban hibásak, hogy elhitték, amit annakidején nekik tanítottak... De más területeken is a szülőket nevezik ki bűnbakoknak. Ők a hibásak, ha a hivatások száma visszaesik; ha a plébániai iskolák kiürülnek; ha a gyerek nem tanul az iskolában - és így tovább. S a- míg így megvan a lehetőség arra, hogy a szülőket okoljuk, addig fel sem ébred bennünk a gyanú, hogy talán másutt kellene a hibákat keresnünk. Például ott, hogy amíg az aggiomamento érdekében komoly tanulmány tárgyává tettük, mit is gondolnak, hogyan is éreznek az apácák, a papok, a plébánia pénzügyeinek intézői - azzal, hogy a szülők hogyan éreznek, mit gondolnak, nem törődtünk. Egyenesen nevetségesnek látszik (hogy mást ne mondjunk) az a tény is, hogy az utóbbi öt évben ötszáz ezer dollár ment el a papság problémáinak tudományos vizsgálatára, a szülőkre semmit nem költöttek. Pedig az Egyház jövőjére-nem túlzás, ha a mai világban ezt állítjuk- felmérhetetlenül nagyobb befolyással lesznek majd a szülők, mint az apácák és papok együttesen... Itt az ideje, hogy mások felsülése miatt ne mindig a szülőket okoljuk . mondja egy nyíltszemű katolikus édesanya. Tegyük az őszinteséget a nevelők és szülők közös új nyelvévé a gyermeknevelésben!
