A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
42 nem ők a hibásak... Sokszor úgyis zavart helyzetben vannak szegény szülők a korszerű keresztény nevelést illetően. Az az érzésük: "hamegtesszük, az is baj; ha nem tesszük, az is" - vagy a kultűráltabbak síkján azt mondhatjuk: kötéltácot járnak a teológusok és a pszichológusok között. Higgyük el: a szülőnek általában van elég sütnivalója ahhoz, hogy tudja, milyen veszély rejlik abban, ha a bibliai történeteket túl betű szerint értelmezi; ha túlságosan elteologizálja a gyermekiélek Istenhez közelítő első lépéseit; ha értelmi fejlettségüket meghaladóan ijesztgeti a kicsinyeket a halálos bűnnel. De nem egyszer előfordult, hogy mire mindezt megemésztette s otthonában magáévá tette, újabb teológiai áramlat ijeszti meg azzal, hogy mégiscsak literáli- sabban kellene a Szentírást értelmezni; hogy nem elég érzelmileg Istenközeibe vinni a gyermekleiket, hanem a doktrínális alapokra is tekintettel kell lenni; hogy nem kell visszarettenni a halálos bűn komoly megérttetésétŐl és mégiscsak korán gyónáshoz kellene szoktatni az apróságokat. S ha most az egyik gyerek vallásos nevelésében valahogy nagyobb zökkenők nélkül tudta követni a teológusok u- tasítását, de egy gyerekkel később a pszichológusok könyvei kerülnek a kezébe, ezeket fogja követni, mert okosabbnak látszik, amit ezek mondanak... Talán ott kell keresnünk a probléma magvát, hogy az Egyház az "állandó serdülés" állapotában rekesztette meg a szülőket. Nem kényszerítette arra, hogy otthonukban a vallásos növekedés felelősségét magukra vállalják. Erre sokan azt mondhatják, hogy nem egy plébánián beindították a szülők vallási továbbképzésének programját. Igen ám, de ezek keretében sokszor csak "felülről lefelé" magyaráznak, nem nevelnek, nem alakítják éretté a szülőket. Mert az é- rettség sajátja, hogy vállalja a ráeső felelősséget. A szülők részben megértik az Egyház aggodalmait ezen a téren. A felelősséget és jogokat nem könnyű kiadni a kezünkből - tudják ők ezt a saját gyerekeik esetéből, ahol a növekedés, a felelősség átadása kockázattal is jár. Az érettség az életnek minden vonalán ezzel jár... Merjünk ebben a kérdésben őszinték lenni. Valljuk be, hogy tulajdonképpen nem gondoltunk komolyan arra eddig, hogy a szülőket teljesjogú társainkká tegyük a gyermekek vallási növekedésének alakításában. Elég csak egy katekétikai gyűlésen tanúja lenni annak, micsoda udvarias lekicsinyléssel beszélnek ott hitoktatónők és hitoktatók a szülőkről... Vegyük észre végre, hogy a szülők egy része azért veszti el bizalmát a vallási nevelés kérdésében az egyháziak iránt, mert azok a szülők őszinteségében is, szavahihetőségében is kételkednek - vagy legalábbis ezt a látszatot keltik...
