A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
8 zen így rám! ... Később áttették a rokkantak barakkjába. Itt munka nem volt, de enni is csak fél adagot kaptak, - azt is gyakran odaadta másnak. Július végén a 14-es barakkból megszökött egy fogoly. Ilyenkor az ottmaradottaknak kellett bűnhődni. Tíz embert ítéltek éhhalálra. Egyikük, FrantisekGajowniczek, kétségbeesve kiáltott fel: - Szegény feleségem, szegény gyermekeim! Erre Kolbe kilépett a sorból - ami különben szigorúan tilos volt - a parancsnok elé: - Azt kérem, hogy engem küldjönmeghalni ehelyett az ember helyett... A lágerparancsnok elképedve nézett rá- - Ki vagy te és miért kéred ezt? - Katolikus pap vagyok, már idősebb, gyenge egészségű - az én életem már nem ér sokat. Ez az ember meg még hasznára válhat családjának és a társadalomnak... - A cserét jóváhagyták. (Gajowniczek ott volt Rómában aboldoggáavatáson, és a felajánlási menetben ajándékot nyújtott át a pápának.) Katolikus pap. A csak egy nemzedékkel előttünk JáróKolbénak még igen világos fogalmai voltak a papi hivatásról, Pap vagyok, iter- mészetes, hogy életemet adom másokért. Aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk; nemcsak a tizediket akarta megmenteni, hanem a többi kilencnek is segíteni akart - meghalni. És most az őrök hihetetlen dolgoknak lesznek tanúi- - So was haben wir nie gesehen... ! Káromkodás, üvöltés, jajveszékelés helyett közös ének és imádság hangzik - egyre gyengébben - az éhségbunkerből, sőt a szomszédos bunkerekből is. Mertottvanköztükez a katolikus pap, "a mi kicsi atyánk" s egyenként kis éri őket át szeretetével a sötét kapun. Mindaddig bírja, amíg szükség van rá. Két hét múlva már csak egymaga van életben és eszméleten. Ott térdel imádkozva a földön és mosolyogva, Mária nevével ajkán nyújtja karját a megváltó halált hozó injekció elé. Nagyboldogasszony viligiája van. Ezen a napon ünnepelheti őt mostantól kezdve a lengyel egyház. Teste az éjjel-nappal füstölgő krematórium ok egyikében égett hamuvá, sokezer más bajtársáéval együtt. De szellemi és lelki öröksége fennmaradt. Munkáját, legalábbis részben, a háború után folytatták. Társulata szerte a világon több minthárommillió tagot számlál. Életével, munkásságával, halálával egyaránt megmutatta; - nemcsak az első keresztények kiváltsága volt a hősies szeretet testvéreik iránt. Az állatok igen kellemes barátok: nem kérdeznek soha semmit és nem bírálgatnak minket. • (Eliot GYörgy.)
