A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
9 Babos István, S. J. egyetemi tanár, New York SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL... Mielőtt a bünbánatról és a bfínbánat szentségéről beszélnénk, a bűnbánat anyagáról, a bűnről kell szólnunk. A bűn Isten parancsának megszegése. így tanultuk a katekizmusban. Megtanultuk, de talán soha meg nem értettük, igazán el sem fogadtuk, hogy bűneinkkel Istent bántottuk meg. A bűnnel nemcsak Isten parancsát szegtük meg, hanem ugyanakkor ártottunk magunknak és embertársainknak is. Képzeljük el a fiatal mérnök esetét, aki egy atomkutató intézetben kapott állást. Az intézet igazgatója igen megszerette és lépésről lépésre igyekezett átadni neki az intézet összes titkait. Csak arra kérte, hogy az egyik üzemrészt be ne kapcsolja, mert azzal igen nagy kárt okozhat. A fiatal mérnök úgy hitte, hogy az igazgató túlságosan óvatos és félénk. Egy óvatlan pillanatban bekapcsolta a tiltott üzemrészt és atomrobbanást idézett elő. A robbanás következtében sok ember megsebesült. A példa a mai életből van. A tanítás évezredes. A szent író kortársainak megfelelő és érthető példával igyekezett megmagyarázni a bűn lényegét. Ellenszegülés Isten akaratának, embertársaink megkárosítása és önmagunkbecsapása. A fiatal mérnök azzal, hogy ellenszegült az igazgatónak, vérig sértette az igazgatót, mert bizalmát bizalommal, szeretetét szeretettel nem viszonozta. Önfejűségével ártott embertársainak, mert megsebesítette őket. Ártott önmagának, mert egyedül maradt, elhagyatva és gyűlölet tárgya mindenki szemében. A törvény nem azért jó, mert Isten parancsolja. Éppen a fordított az igaz: Isten azért parancsol valamit, mert az jó az embernek. Isten törvénye nem valami ránk akasztott álarc, amit egyszerűen eldobhatunk. Isten törvénye úgy van a szívünkbe és lelkűnkbe írva, hogy ha szerinte élünk, akkor életünk kifejlődik, több lesz. Ha ellene fordulunk, akkor nemcsak Isten ellen, hanem önmagunk és embertársaink ellen is fordulunk.
