A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
32 az egyház új küldetése aláásott tekintély" régi állásait akarja visszaszerezni, teológiai formulákat csiszol és csinosít, a születésszabályozás és a celibátus terén vívja "nagy" csatáit s védekezési taktikájának határvonalát az a- dómentesség és a kötelező katonai szolgálat alóli felmentés jelzi. Ha helytelen is és egyoldalú ez a kritika s inkább rosszakaratú gyanúsításnak, célzatos befeketítésnek látszik, mint a helyzet józan és higgadt kiértékelésének - azért mégiscsak számolnunk kell vele, mert létezik ilyen bírálat s nem megoldás, ha hangja elől bedugjuk a fülünket. Már pusztán azért is érdemes elgondolkodnunk rajta, mert hasznunkra válhat - s minden emberi intézménynek és szervezetnek időnként komoly bírálatot kell önmaga felett tartania, a legrosszabbat is gyanítva - épp az emberi természethez kapcsolt gyengeségek miatt. A változásnak, amelyre a fiatal keresztények várnak, természetesen a fejlett országok Egyházától kell kiindulnia. Ezeknek van az egész világra kiterjedő gazdasági, kultúrális, politikai és társadalmi befolyásuk s a megújult Egyház is tőlük kiindulva lehet hatással a harmadik világ népeire. Ha ezeknek az országoknak a társadalmában az Egyház evangéliumi eszméinek közreműködő hatására betöltődik lassan a szakadék a gazdagok és szegények között, akkor - ugyancsak az Egyház erőinek közreműködésével - megoldódnak ezek a problémák a fejlődő országokban is. Csak egyedül a missziós egyház a helyszínen nem sokat tehet ennek az ügynek a diadaláért. Eljött az ideje annak, hogy az Egyház kiszabadítsa magát abból a függőségből, amelyik egy sajátos (nyugati és kapitalista) kultúra és gazdasági rendszer bilincsében tartja. Krisztus szereteté- nek csak így lehet szavahihető tanúja a harmadik világban. Ez a ki- szabadulás persze átmenetileg az Egyház pénzügyi helyzetét is kellemetlenül érintheti - aki nem "kenyerespajtása", nem szövetségese többé egy rendszernek, annak könnyen kisebb lesz a kenyéradagja... De még ha ez be is következnék, olyan nagy tragédia lenne, ha így maga is a szegények és nincstelenek táborához tartozna - akikkel az evangélium szerint egyébként is szolidaritást kell vállalnia? Egy ilyen Egyház misszionáriusai aztán a fejlődésben lévő népek között is hatásosabban nyúlhatnak az ottani feladatok megoldásának siettetéséhez. Mert a harmadik világ bajainak gyökere tulajdonképpen az, hogy egy szűkkörű elit - a nyugati érdekek képviselői - tartja kezében a gazdasági életet, irányítja - politikai hatalma révén - a kultúrális és társadalmi életet. Csaknem minden vonalon a megvesztegetés, a korrupció, a nepotizmus jellemző rájuk, meg
