A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
28 alaszkai érdekesség vé, élnek-e az általános feloldozás lehetőségével. Az év elején tartott papi gyűlésen a püspök kijelentette, hogy az a plébános, aki lelkipásztori szemszögből hasznosnak tartja az általános feloldozást, az - miután külön kéri a püspökségtől erre az engedélyt - meg is kapja a szükséges felhatalmazást. Ez a meghatalmazás nem általános jellegű, csak a nagyböjt idejére szól. Ott is három alkalommal lehet élni vele: lehetőleg a húsvéti ünnephez közel. Az engedély célját világosan meg kell magyarázniok a híveknek s azt a felelősséget is hangsúlyozniok kell, hogy súlyos bűneiket egy következő szentgyónásban meg kell említeniök a gyóntató előtt. Ezenkívül a témáról püspöki körlevelet is osztottak ki a hívek között. Egy négyezer lelkes egyházmegyében nem nehéz kapcsolatot teremteni a hívek mindegyikével. .. A feloldozás gyakorlati kivitelét illetően úgy döntöttek, hogy azt nem a szentmise keretében szolgáltatják ki a híveknek. Ezzel lélektani szemszögből is ki akarták hangsúlyozni a bűnbánat szentségének önálló jellegét. A feloldozáshoz legalkalmasabbnak a sokhelyen már bevezetett közös penitenciális szertartást vélték. Ennek keretében gyónási alkalmat is nyújtottak azok számára, akik a régi formákat saját esetükben megnyugtatóbbnak gondolták. A penitenciális szertartás 25-30 percig tartott. Szentírásol- vasás, szentbeszéd, lelkiismeretvizsgálat, közös és magánimák, szentségi áldás töltötte ki az időt - közösen mondották el a bánatimát és közösen kaptak bűneik alól feloldozást. Hét plébános közül öt élt az engedéllyel. E- a pásztorai is előnyök zek plébániájukon és fíliáikban penitenciális szertartás keretében adták a közös feloldozást - igen jó eredménnyel. Az ünnepek alatt idegen, soha vagy évekig nem látott arcok vonultak fel a húsvéti áldoztatáshoz. Az e- gyik plébánián feltűnő számmal jelentek meg a hívek a penitenciális szertartáson. Egy öreg egyházközségi tag meg is jegyezte utána: "Elég szedett-vedett társaság gyűlt ma össze... " - Egy városkában öt barátnőjét telefonálta össze a szertartásra egy asszony. Tudta mindegyikről, hogy valami érthetetlen idegenkedés tartja őket távol a gyóntatószéktől s néhány közülük a vasárnapi szentmiséken sem vett részt e miatt. Az akciót általában jól sikerültnek tartották a konzervatív beállítottságú hívek is - főként, mert kifejtették előttük, hogy az általános feloldozás engedélyének nem az a célja, hogy a szentgyónás gyakorlatát kiküszöbölje, hanem hogy a bűn tudatát, a megbocsátás vágyát ébressze fel olyanokban, akiket a gyóntatószéklátványa nem mozgatott már meg s akik bensejükben azért vágyódtak lelkűk békéje és az Oltáriszentség után.
