A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
alaszkai érdekesség 29 A penitenciális szertartásoknak ereje is kitűnt. Senki sem tagadja, hogy a bűnbánat szentségének a gyónás a kiszolgáltatási formája. Nem cselekedne az Egyház és a lelkek érdekében az, aki ezt egszersmindenkorra helyettesíteni kívánná a penitenciális szertartással. Hiszen a személyes lelkivezetésnek szinte egyetlen nagy tömeget elérő formája a gyónás, erre pedig egy közös szertartás alkalmával nincs is lehetőség. Ha viszont arra gondolunk, hogy a gyónók hosszú sora menynyire beszűkíti a gyakorlatban a gyóntatásnak (mint lelkivezetésnek) optimális lehetőségeit; ha még az is eszünkbe ötlik, milyen lélektelen, "csak rutin" és elkapkodott néha a gyónók előkészülete, bűneik bevallása (s ugyanígy olykor a gyóntató gépies pár szava és feloldozó imája) - akkor könnyebben felfogjuk a közös penitenciális szertartás előnyeit. A szertartás nyugodt menetében, a szentírás megfelelő helyeinek olvasásában, a homília magyarázatában szinte magától beérik a lélek arra, hogy bűneit helyes perspektívában felismerje és a megbocsátás előfeltétele, a bánat is hatásosabban felébredjen benne. A szertartások közösségi formája még egy másik szemszögből is ébresztőén hathat. Rádöbbenthet - a magános előkészületnél sokkal jobban - bűneink közösségi jellegére is. A penitenciális szertartás közösségi miliője világosabban kiemeli, hogy nem egymástól elszigetelt, magunk erejére hagyott lelkek vagyunk, hanem a Misztikus Test tagjai. Hibáink és botlásaink az Egészet, a Test többi tagját is érintik - ez a bánatunk őszinteségét mélyítheti. Ugyanakkor (megint a Misztikus Test tagjaiként) jobbulásunkban, megtérésünk sokszor lehetetlennek látszó vállalkozásában sem vagyunk egyedül, a többi tag hite, reménye, szeretete mellettünk van és a mi különben gyenge erőinket sokszorozza. Az alaszkai kísérletnek természetesen kritikusai is akadtak. Főként azt hangsúlyozták, hogy a közös feloldozásnak ez a formája visszaélésekre is okot ad. Lehetnek, akik utána érvénytelenül járulnak szentáldozáshoz. Erre Msgr. Hurley azzal válaszolt, hogy akkor a szentgyónás is veszedelmes gyakorlat, mert az után is lehetnek érvénytelenül áldozók. A közös feloldozást abból a szemszögből kell értékelnünk, hogy egyeseket visszavezet az Oltáriszentséghez. S ez a fontos, hiszen a szentségek az emberekért vannak.
