A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám

igazság, szeretet és béke

3

örvendő szerzeteselőljáró, volt teológiai tanár írásából. Bölcsessége, józan ítélete felől nem lehet kétségünk. Múltja a hűség felemelő példája - nemcsak az egyház, hanem népe és fajtája felé is. Az idézetek egy hosszabb, szinte tanúimányszámba menő leveléből valók. Egy rendtársának, régi tanítványának írta, aki az egyház délamerikai küzdőteréről kereste fel kételyeivel.

"Mindig két véglet között hányódunk. Vagy önfeledten és re- zignáltan szemet hunyunk szerencsétlen helyzetek felett, amelyek pedig a megsemmisülés szélére sodornak amúgy is kihasznált, elnyomott népeket - vagy jogos felháborodásunkban a felforgatás, a régiformák megsemmisítésének eszméit tessz ük magunkévá anélkül, hogy fogalmunk lenne arról, mit is teszünk majd helyükbe."

"A délamerikai püspöki kar Medell ínben * tulajdonképpen a keresztény lelkiismeretet bolygatta meg, a keresztény felelősségre apellált a nincstelenek, a hatalomból kisemmizettek érdekében és tettekre szólította fel a keresztényeket. Olyan tettekre, amelyek szükségszerűen a fennálló társadalmi, politikai, gazdasági keretek megbontásához vezetnek. Azzal tisztában voltak, hogy mindez egyesek szemében a fejlődés újabb stádiumát jelenti, mások viszont épp ezekmiatt az eszmék miatt forradalmároknak bélyegzik majd őket."

"Az Egyház elsődleges feladata, hogy szenteket neveljen.

Olyan élő szenteket, akik nyitott szemmel járnak a világbans épp tájékozottságukkövetkeztébenveszik észre az emberi nyomort s tudatosul bennük, hogy embertársaikért és embertársaikkal munkálkodniok és szenvedniük kell. - Hogyan is mondja Pascal? ’Hiszek azoknak, akik hajlandók saját torkukat át- nyisszenteni’ - s ez a kijelentés épp azt hangsúlyozza ki, amit el* Utalás a délamerikai püspökök 1968. augusztus» szeptemberében tar- főtt második általános konferenciájára. A délamerikai egyház itt az e- vangéllum szellemében kötelezte el magár az elnyomottak keresztény felszabadításának eszméjéhez. Ennek az el kötelezettségnek jegyében vállalták "katolikusfelelősségük tudatában” országaik társadalmi helyzetének komoly felmérését, az igazságtalanságok bátor felfedését és az egyház aktív szerepét a társadalmi élet feszültségeinek megoldásához.

Amit keresztény szellemben az igazság és béke problémájához mondhatunk, egyesek ”túl merésznek”, mások ”túl óvatosnak” bélyegezhetik. A valóságban ez a kegyelemtől megvilágosított jóakaraté ember őszinte kísérlete a problémák megoldására.