A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
2 igazság, szeretet és béke gonoszság hatalma alatt nyög ma is, A Gonosz azonban a hazugság atyja és - bármennyire is szeretné az ellenkezőjét elhitetni velünk- nincs hatalmában a világ (Mt. 4, 8). Az viszont szintén igaz, hogy i- gazság és béke ezen a földön csak a szeretetből alakulhat ki. Isten és embertársaink őszinte szeretetéből. Ez a szeretet pedig a Lélek és az Atya ajándéka Jézus Krisztusban, aki egyetlen igazi Szabadi- tónk, Megváltónk. A püspökök tavalyi szinodusa is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Üléseik és vitáik anyagát két dokumentumban foglalták ösz- sze; ezek másodika (1971. dec. 9-én jelent meg nyomtatásban) tárgyalja az igazságosság problémáját, a Szentírás üzenetét korunk számára, az igazságosság gyakorlati követelményeit, a helyi egyházak közötti együttműködés lehetőségeit, az ökumenikus törekvéseket s a haladás lehetőségét az igazságosság teljesebb megvalósulása felé. Ez a dokumentum a reménység szavával zárul. A reménység pedig - a mellett, hogy erényként elsősorban az örök élet biztonságát ülteti el a lélekben - azt a meggyőződést is növeli bennünk, hogy i- genis: gátat emelhetünk ezen a földön az igazságtalanság, az erőszak, a gyűlölködés fel-feltomyosuló hullámai elé, és ezzel előmozdíthatjuk az igazságosság, a szabadság, a testvériség és szeretet nagy ügyét ezen a világon is. Ahogy a problémák százféle alakban jelennek meg előttünk, a megoldások sem húzhatók egy kaptafára. Az életszínvonal, a természeti kincsek, a politikai szövetségek, a politikusok és népek értéke és jóakarata országról országra, földrésztől földrészig más és más, nem egyforma. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, megoldásaink sokszor elvont gondolatfűzések maradnak - minden hatás nélkül a gyakorlati kérdésekre. Régi igazság, hogy ha úgy véljük, egy megoldás van a kezünkben s ez minden problémára érvényes, tulajdonképpen egyiket sem fogja megoldani számunkra. A világegyház eszméit és elgondolásait a helyi problémák fényénél kell a püspöki konferenciáknak interpretálniok s a j óakaratú emberek szervezett csoportjának kell ezeket az eszméket továbbad- niok és fennhangon hirdetniük. Nem mintha ezzel egyik napról a másikra csodákra lennénk képesek, hanem mert ezeknek az eszméknek köztudatba emelése apró kis lépésekkel, de közelebb vihet célunkhoz, enyhíthet a mindennapok reménytelenségén és eloszlathat jövőnk beborult egéről egy jó adagnyi fekete felhőt. Elvont és elméleti eszmefuttatás helyett mi is inkább egy, a gyakorlati problémákra reflektáló írásból idézünk. Köztiszteletnek
