A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
új (?) núnciaturák 37 talmi körük azokénál sokkal kiterjedtebb s a Szentszéknek nem is annyira követei, mint inkább főkommisszárjai. Amotu proprio a rideg valóságot azzal enyhíti, hogy külön megemlíti: a nunciusok nem föléjerendeltek a püspöki teljhatalomnak - ez isteni eredetű - (ugyanakkor persze alája sincsenek rendelve) s működésük nem fogja akadályozni a püspökök tevékenységét, sőt testvéri tanácsaikkal csak segítségükre lesznek. Az a feladatuk pedig, hogy a központtal, Rómával való kapcsolatot életben tartják, csak előnyt jelent a püspöki kollégium számára is. A nunciusoknak a Szentszéket a világi hatalomnál képviselő szerepéről nem mond újat a pápai leirat. Uj azonban a megfogalmazása az alapelvnek, amelynek értelmében a római Szentszéknek szüksége van arra, hogy a nemzetközi jog és diplomácia szabályai szerinti képviseletet tartson az egyes államok kormányainál. A leirat az államról és Egyházról, mint két egyenrangú, a maga területén tökéletes emberi társulásformáról beszél. Ez az új meghatározás, amelyik teológiai és társadalomtudományi szempontból egyaránt vitatott, így a Kúria hivatalos diplomáciai nyelvhasználatába került. A szakemberek tudják, mennyire elkerülte annakidején ezt a megfogalmazását az államnak és egyháznak az első vatikáni zsinat. E szemléletnek többi buktatóival bizonyára a Szentszék is tisztában van. Mert ha a megfogalmazás azt jelenti, hogy a kormányoknál (az államnál) az egyházat hivatalos an csak az egyház egészét magábanfoglaló Szentsz ék képviÁ nunciatúrákat újjászervező motu proprio értelmében sem a püs* pökök, sem a püspöki konferenciák nem juthatnak semmi szerephez az egyháznak a saját kormányukkal fenntartott kapcsolatában. seli, akkor az is benne rejlik ebben a megfogalmazásban, hogy sem az egyes püspökök, sem a püspöki konferenciák nem képviselik hivatalosan a gondjaikrabí- zott helyi egyházakat saját kormányaik felé. A zsinaton hangoztatott püspöki kollegialitás ellenére sem biztosít anunciatúrákújjászervezése hivataluk súlyának megfelelő helyet a püspököknek egyházuk ügyeinek az állam felé való képviseletében. A motu proprio javára kell írnunk, hogy nyiltan a pápai követek feladatai közé sorolja azt a tevékenységüket, ami eddig is főfeladatuk volt, de valahogy "titkos homályban" maradt és működési szabályzatukban sem szerepelt kifejezetten. Nevezetesen: küldetési helyük egyházi életét "éberen kell figyelniük" s a tapasztaltakról Rómának jelentést küldeniük.
