A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
38 új (?) nunciatúrák A püspökségre "legal kai masabb" személy kijelölése gyakorlatilag a nunciatúrák hatalmában van. Ez eleve elzárja a püspökválasz* tás felé vezető fejlődés útját. A kánonjog említi, hogy a római pápa szabadon nevezi ki a püspököket. Ennek a szabad kinevezésnek most előkészítő mozzanatait is részletezi a motu proprio. E szerint a pápai követ feladata, hogy a kinevezendő püspököket illetően az úgynevezett információs processzust levezesse s a jelöltekből Rómának a "legmegfelelőbbet" megnevezze. Ebben a tekintetben "diszkréten" ki kell kérnie a papság és a "komolyabb" laikusok közül néhánynak véleményét is. Ez a gyakorlatban eddig is megtörtént, de nem volt kötelező, az új előírások szerint most viszont minden esetben meg kell tenniök az előkészítő eljárást vezető nunciusoknak. A probléma viszont abból adódik, hogy napjainkban a nyugati egyházban él egy törekvés, amelyik a püspökök kiválasztásában felelős szerepet szeretne juttatni a papság és a hívek szélesebb köreinek. A motu proprio a fejlődésnek ezt az útját elzárta, amikor teljesen anunciatúrák hatáskörébe utalta. De ennél többet is tett: a püspöki konferenciák jelölési lehetőségeit is beszűkítette, mert a jelöltek csak a nunciatúra 'Szűrőjén átmenve" juthatnak Róma elé. Félő, hogy ez az intézkedés nemcsak a püspöki konferenciák tekintélyét gyengíti, hanem a hívek és a papság soraiban is csalódást és bizalmatlanságot kelt. Végtére is nem képtelen óhaj, ha azt kívánnánk, hogy aki a helyi egyházi közösség bizalmát élvezi, azé legyen Róma bizalma is. A valóságban ennek épp ellentétje fog történni: aki Rómának - vagy inkább a nun- ciatúrán ülő helytartójának - megfelelő, ahhoz kell a helyi egyház klérusának és híveinek is bizalommal lenniük. A nehéz időkben különösképpen fontos, hogy meglegyen az összhang a vezetettek és a vezető között; ez előfeltétele a testvéri, és a bizalom jegyében történő, közreműködésnek. Ennek a kölcsönös bizalomnak hiányában manapság nem lehet az alattvalók engedelmes voltára számítani. Kérdéses, hogy az egyházi élet mai problémáival meg lehet-e birkózni a klérus és hívek közreműködése nélkül. A nunciatúrák a püspökjelölések terén korlátlan hatalommal rendelkeznek. Ez képessé teszi őket arra is, hogy egyes esetekben a Róma szám ára kellemetlen jelöltet "alkalmatlannak" is minősítsék. Ugyanakkor az így kinevezettek személyéhez mindig az a gyanú is tapadhat, hogy püspöki hivatalukat azért kapták, mert a nunciatúrán "jófiúknak" tartják őket - ami sokszor az eredeti gondolkodás hiányát s az egyéni felelősségvállalástól való idegenkedést is jelenti.
