A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
28 India újuló egyháza tétlenül álltak ezzel a témával szemben s a meglévő indiai keresztény élet őszinteségét és értékeit hangsúlyozták. De ők is hamar megértették, milyen cél lebeg a szakelőadók előtt, amikor egy hin- dúk számára szervezett s a katolikusokra vonatkozó véleményüket kikérő körkérdés eredményeivel megismerkedtek. Bombay volt színtere egy ilyen körkérdésnek. A legkülönbözőbb hindu körökből befutott válaszok azt mutatják, hogy az Egyházat iskolái, nevelési eszményei, szociális intézményei és szervezőképessége miatt becsüli a hindu közvélemény. Nagy többségben azonban érdé- kés módon nem látja benne egy sajátos lelkiség hordozóját. Azt tud- ják, hogy a keresztények rendszeresen mennek templomba • ezt azon- ban kötelességtudatból, nem lelki igény kielégítéseként teszik. Világiasak és élvezetvágyók. Más vallásokkal szemben inkább makacsnak látszanak, nem egy átélt és biztosnak érzett vallási meggyőződés hordozóinak. Zárkózottak is és gettós magatartásuk miatt nem is ö> merik másfajta vallások értékeit. Általában indiaiabbak lehetnének és az állam ügyei iránt nagyobb érdeklődést kellene mutatniok. Egy ilyen körkérdés feleleteit természetesen vigyázva lehet csak kiértékelni. Egy számunkra idegen vallási testület tagjainak buzgóságával, bensőségével, elveit követő magatartásával kapcsolatban nem mindig mondhatunk a valóságnak megfelelő ítéletet. Az idegen, a kívülálló véleménye azonban mégis komoly lelkiismeret- vizsgálatra indította a tanulmányi hét résztvevőit. Azt világosan látták, hogy korunk elmélyült kereszténységet követel. A család imaélete nem lehet csak "rutin"; a Szentírásban kell gyökereznie. A liturgikus megújulás nem maradhat meg az istentiszteletben való aktívabb részvételnél - a hittitkok világába kell elvezetnie. Főként az a felfedezés döbbentette meg a tanulmányi hét résztvevőit, hogy az az India, amely oly kifejezetten a monasztikus (hindu) hagyományok hazája, mindeddig nem tudott az Egyháznak egy sajátosan indiai hagyományokból kinövő szerzetesi intézményt nyújtani. Sokat beszéltek eddig is az indiai európai vagy indiai Egyház? Egyház túlságosan nyugati "öltözetéről" - főként az indiai nagyvárosokban. De "nyugati" az egyház ott is, ahol indiai módra öltözködik és a bennszülöttek nyelvét beszéli. Nem nőtt még bele egészen az indiai földbe, szervezete és gondolkodásformája mindmáig idegen. Az Egyház elindiaiasítása a keresztények különös gondját képezi ma Indiában. A liturgia területén Róma megadta az újabb engedélyeket (ezekre még visszatérünk), de ezeknél is fontosabb az indiai spirituális és kultúrális értékek keresztény szellemű kifejtése. Az or-
