A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

India újuló egyháza 27 nulmányi hétnek meg kellett fizetnie azért, hogy szavahihető legyen. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bírálatok nagy részét sem a keserűség vagy az újítási viszketeg diktálta, hanem az a tudat, hogy az Egyházért közösen és mindnyájan felelősek vagyunk. De nemcsak az elméleti elgondolások sík- a struktúrák megújítása ján maradtak. Konkrét javaslatokkal kel­lett minden munkakörnek a maga területén előállnia. S hogy ezek se csak az elhangzott szó világában maradja­nak, megvalósításuk további részleteit különféle bizottságokra bíz­ták. Szervezeti szemszögből legjelentősebb újításuk tulajdonképpen a zsinat szellemében született. A pasztorális tanácsot (a lelkipász­torkodás kérdéseivel foglalkozó állandó testületet) országossá kiter­jesztett formája mellett a helyi tanácsok szervezésével teszik mű­ködésre alkalmasabbá. Ez a tanács minden egyházi munkának és szervezetnek alapja a plébánián, az egyházmegyében, a nagyobb tar­tományi egységekben és országosan. Az országos pasztorális tanács(5 püspök, 7 pap és szerzetes­testvér, 3 apáca és 10 világi hívőből) a javaslat szerint a püspökkari konferencia (az eddig legmagasabb szervezeti egység) mellett működ­ne tanácsadási minőségben. Mindjárt nevekkel is szolgáltak s mega­lakították ezt a tanácsot. Az egyházmegyék pasztorális tanácsában az egyházmegyei szervek és intézmények lennének képviselve. Az egyházmegyei ü- gyek egységes és tervszerű irányítását (a püspök segítségeként) a- zonban csak akkor tehetik lehetővé, ha ilyen tanácsok plébániai ala­pon is léteznek. A tartományi pasztorális tanácsok szervezetére a fentieken kívül Indiában azért van szükség, mert az ország (a valóságbanjs szubkontinens) területén szinte áthidalhatatlan nyelvi és kultúrális különbségek léteznek. Ennek a tanácsnak létrejötte nem jelent külö­nösebb nehézséget, mert a püspökkari konferencia is differenciált már ebből a szemszögből. De a szervezeti újítások csak a külső ke- a lelkűiét megújítása retre szorítkoznak. Ennél mélyebbre kell hatolnia az igazi újításnak. A tanulmányi hét előadói a lélek megújítása terén a katolikus lelkűiét kialakítá­sában láttak aggiomamentóra szoruló hiányokat. A kialakításon itt nem pusztán ismeretbeli nevelést, elmebeli kiképzést értettek. In­kább a katolikus hivatás- és küldetéstudat kialakítását. Ezen a téren radikálisan új megoldásokat ajánlottak. Céljuk egy India számára autentikus keresztény lelkűiét és é- let kialakítása. Érdekes, hogy a résztvevők közül aránylag sokan ér-

Next

/
Thumbnails
Contents