A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

India újuló egyháza

27

nulmányi hétnek meg kellett fizetnie azért, hogy szavahihető legyen. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bírálatok nagy részét sem a keserűség vagy az újítási viszketeg diktálta, hanem az a tudat, hogy az Egyházért közösen és mindnyájan felelősek vagyunk.

De nemcsak az elméleti elgondolások sík- a struktúrák megújítása ján maradtak. Konkrét javaslatokkal kellett minden munkakörnek a maga területén előállnia. S hogy ezek se csak az elhangzott szó világában maradjanak, megvalósításuk további részleteit különféle bizottságokra bízták. Szervezeti szemszögből legjelentősebb újításuk tulajdonképpen a zsinat szellemében született. A pasztorális tanácsot (a lelkipásztorkodás kérdéseivel foglalkozó állandó testületet) országossá kiterjesztett formája mellett a helyi tanácsok szervezésével teszik működésre alkalmasabbá. Ez a tanács minden egyházi munkának és szervezetnek alapja a plébánián, az egyházmegyében, a nagyobb tartományi egységekben és országosan.

Az országos pasztorális tanács(5 püspök, 7 pap és szerzetestestvér, 3 apáca és 10 világi hívőből) a javaslat szerint a püspökkari konferencia (az eddig legmagasabb szervezeti egység) mellett működne tanácsadási minőségben. Mindjárt nevekkel is szolgáltak s megalakították ezt a tanácsot.

Az egyházmegyék pasztorális tanácsában az egyházmegyei szervek és intézmények lennének képviselve. Az egyházmegyei ü- gyek egységes és tervszerű irányítását (a püspök segítségeként) a- zonban csak akkor tehetik lehetővé, ha ilyen tanácsok plébániai alapon is léteznek.

A tartományi pasztorális tanácsok szervezetére a fentieken kívül Indiában azért van szükség, mert az ország (a valóságbanjs szubkontinens) területén szinte áthidalhatatlan nyelvi és kultúrális különbségek léteznek. Ennek a tanácsnak létrejötte nem jelent különösebb nehézséget, mert a püspökkari konferencia is differenciált már ebből a szemszögből.

De a szervezeti újítások csak a külső ke- a lelkűiét megújítása retre szorítkoznak. Ennél mélyebbre kell

hatolnia az igazi újításnak. A tanulmányi hét előadói a lélek megújítása terén a katolikus lelkűiét kialakításában láttak aggiomamentóra szoruló hiányokat. A kialakításon itt nem pusztán ismeretbeli nevelést, elmebeli kiképzést értettek. Inkább a katolikus hivatás- és küldetéstudat kialakítását. Ezen a téren radikálisan új megoldásokat ajánlottak.

Céljuk egy India számára autentikus keresztény lelkűiét és é- let kialakítása. Érdekes, hogy a résztvevők közül aránylag sokan ér-