A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

26

India újuló egyháza

A tanulmányi hét demokratikus jellegére egyébként minden szemszögből ügyeltek. Semmi nyoma nem volt a felsőbbség előzetes beavatkozásának vagy titkos irányításának. - Nem kell azonban az e- lőzőkből azt következtetnünk, mintha valami feszültség létezett volna a résztvevők és a hierarchia között. Ellenkezően. A püspöki tekintély csak megerősödve került ki a tanulmányi hét tárgyalásaiból. Ehhez nem utolsósorban magatartásuk is hozzájárult a tárgyalások folyamán. Készségesen működtek közre a tárgyalásokban anélkül, hogy bármiből is tekintélyi kérdést csináltak volna. Az a nemes egyszerűség, mellyel a tanulmányi hét mindennapi eseményeibe merültek s papjaikkal és híveikkel együtt a jövő problémáit boncolgatták, csak megbecsülést szerzett nekik minden vonalon.

A hierarchiának ez a ma- "jöttem, láttam » és meggyőztek...” gatartása nem volt mindig

könnyű. Ahogy záróbeszédében Gracias bíboros be is vallotta: "Félve és aggódva érkeztünk s voltak kellemetlen előérzeteink is. De most, a tanulmányi hét befejeztével öröm tölti el lelkünket s nem tudunk eléggé hálásak lenni Isten és a résztvevők irányában. Magam részéről őszintén mondhatom, hogy jöttem, láttam - és meggyőztek". Ezeknek a napoknak az értékes teljesítménye megvilágosított, megerősített mindnyájunkat s keresztény reménykedéssel szívünkben távozunk róluk".

Az indiai Egyház történetében először találkoztak püspökök, papok és hívek az egyenlőség síkján olyan nyíltan, mint soha azelőtt. Nem hallgatták el a nehézségeket s ahol problémát láttak, ott nevén nevezték kertelés nélkül a gyermeket.

Jó példa erre a tanulmányi hét tárgyalásaiból a ”Humanae Vitae” en* ciklika Indiát érintő problémáinak megvitatása. Nyugodt, de nyílt han- gon beszéltek a család problémáiról/ az orvosok és ápolónők lelkiisme• rétét érintő kérdésekről, akik állami al kai mazásban vagy nyilvános klinikákon a születésszabályozáshoz ragaszkodó állami előírásokhoz kénytelenek alkalmazkodni (India nem bírná el a különben évi tizenkét milliót kitevő emberszaporulatot)} a sokgyermekes családok anyagi problémáiról (a gyermekek növekvő számával csökken az állami segély Indiában)} az enciklika egymástól eltérő püspökkari magyarázatáról} az egyes püspökök nyilatkozatairól, akik híveik megkérdezése nélkül nyilatkoztak a hívek (és az Egyház egésze) nevében, stb.

Sokmindent bíráltak és sok reformjavaslat hangzott el. A tárgyalások légköre, a rajtuk megnyilvánuló teljesen szabad vélemény- nyilvánítás egyes gyengédebb lelkiismeretű résztvevőben talán kellemetlen érzést is keltett. De ez a szókimondás volt az ár, amit a ta-