A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

De néha rágondolok: hogy elrepül az élet - s egyszerre csak öregember leszek...- Hát keress magadnak valami csinos fehérnépet. Házasodj meg, ha így áll a dolog - bízattta a pap.- Á, az nem olyan egészen egyszerű dolog - sóhajtott a legény- Először is: elszoktam az emberi társaságtól. Hol a csudába keressek asszonynépet én? Nincs ismeretség.- Hát ismerkedjél meg velük!- Könnyű azt mondani... De amikor egy asszonynép közelibe jutok, olyan zavarban vagyok, hogy sem "á"-t, sem "bé"-t nem tudok mondani. No meg aztán ott rágja a májamat az aggódás a függetlenségem miatt. Mert akkor aztán nem kereshetem mindenben a magam kedvét, mert az asszony, hiába, asszony és megköti az ember kezit-lábát...- Ej, ej, nehéz ember fiának lenni - sóhajt fel újra a legény.

*

Hát egy szép koradélutáni szundítás után arra ébredt a lőcsfalvi pap, hogy keresik az irodában. S kit látnak szemei, mint Apáti András erdészurat egy jól megtermett, takaros menyecskével.- Ahá, Bandi fiam, hát mégiscsak horogra akadtál, mi? - üdvözli őket a pap jókedvűen.

Irul-pirul a menyecske és zavartan pislogat az erdész erre a köszöntésre.- Nohát telepedjetek le! Közöljétek velem a mondanivalótokat.

Egymásra néztek, mintha bíztatnák egymást, hogy kezdjen a másik beszélni. Végre megindul döcögve a hivatalos beszélgetés. Előkerülnek a könyvek, papirok, kérdések, feleletek - ahogy ilyenkor már szokásos. Közben a pap oldalát egyre fúrta a kíváncsiság ördöge, hogy hogyan is kerültek ezek össze egymással. Mert a leányzó sem volt már éppen fiatal s a harmadik faluból, Zalanemesapátiból volt. Az uraság főkertészének a lánya, aki anyja halála után nem a- karta öreg édesapját magára hagyni, így aztán maga maradt hoppon.- Dehát mondd csak, András fiam, hogy kerültetek ti össze egymással? - kérdi érdeklődve a pap.

Mivel az előzmények már felmelegítették őket és zavaruk is

18 (a lőcsfalvi pap naplóiából)