A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
(a ló'csfalvi pap naplójából) 19 elszállt - mindketten nevetni kezdenek. Végre is Bandi szólal meg:- Hát mint Adám meg Éva a paradicsomkertben...- Hogy-hogy? - kérdi a pap ez után a bibliai bevezetés után.- Hát éppen úgy! Isten mély álmot bocsátott Adámra és mikor felébredt, ott látta maga mellett Évát és felkiáltott: "Ejha!"-hát így volt...- Nono, csak ne állítsd falhoz a papodat! Ez olyan tréfa -meseszerűen hangzik nekem.- Hát pedig az úgy volt! Egy délután, ahogy az erdőségben kóborlók, nagyon eltörődtem a jó ebéd után, amit főztem magamnak, hát leheveredtem egy nagy bükkfa alá a puha selymes fűre és én bizony alaposan elszundítottam. Hogy meddig, azt mostmár magam sem tudnám megmondani... Ahogy felébredek, kinyitom a szemem, hát látom, hogy takaros női személy támaszkodik a bükkfa derekához, karján egy kaskával és bámul engem... Megdörzsölöm a szemem... Ébren vagyok, vagy csak álmot látok?... Erre a Rózsika, mert ő volt, megmozdult. No mondok, mégegyszer megdörzsölöm a szemem, hogy tényleg ébren vagyok-e?... Akkor látom, hogy ez tényleges valóság, mert az álomkép meg is szólalt:- Bocsánat, uram - szólt hozzám - eltévedtem az erdőben. Ennem idevalósi vagyok. Gombát szedegettem és most azt sem tudom, hol is vagyok. Nem mondaná meg nekem, lenne olyan jó, merre jutok ki innen Nemesapáti felé? - Ugye így volt, Rózsám?- Egészen így volt - mondja halkan, mosolyogva a leány.- Erre én azt mondom neki - folytatta Bandi - Hiába magyaráznám én magának, ifj’asszony - mert nem tudtam, hogy kicsoda,- lány-e... asszony-e... Majd én kivezetem magácskát egészen a Nemesapáti felé vezető útig... S mire kiértünk az erdőből, megtudtam, hogy ki lánya, hovavalósi, hogy s mint éldegél és azzal búcsúztam el, hogy ha nem ellenezné, szeretném megismerni az öreg főkertészt alkalomadtán. Es Rózsi nem ellenezte... Hát így volt - fúlt bele a szó a legénybe.- No hallod-e, Bandi fiam, ez tényleg úgy van, ahogy mondtad, mint az Édenkertben... S mivel én hiszem azt, hogy a házasságok az égben köttetnek, ábban is biztos vagyok - ismerve körülményeidet - hogy Rózsit neked tényleg az Isten küldte, ha nem is az oldalbordádból teremtette... Rózsi, mint afféle asszonynép, nagy örömében már nem tudta megakadályozni, hogy a könnycseppek ki ne üljenek a szeme szegletére. ..
