A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

14

karitászintézmények az újkorban

két az intézményeket a 18. század végén és a 19. elején, a francia megszállás éveiben államosították, de tevékenységük a felszabadulás után, VII. Piusz pápa kormányzása idején újjáéledt és egészen 1870. szeptember húszadikáig az evangéliumi szeretet jegyében gyakorolták áldásos tevékenységüket. A régi intézmények mellé újak sorakoztak fel, az új igények új formákat követeltek, de mindegyiket a régiekhez hasonlóan a szeretet ihlette. Az egyesült Itália a pápák Rómájának nemcsak egyházi épületeit vette birtokába, hanem a ka- ritászművekre is rátette kezét s mind állami irányítás alá került.

De térjünk most vissza a 16. század első éveihez. Róma lakosainak száma csak ötvenezer, de három nagy kórháza mellett számos kisebb kórház működik. Amint említettük, az Isteni Szeretet Társasága is avval kezdi működését, hogy átveszi a gyógyíthatatlan

betegek Szent Jakabról nevezett kórházának vezetését. A rinas- cimento erkölcsi romlottsága új sebekkel csúfítja a társadalom testét. Az utcákon, tereken roncsolt kezű, roncsolt lábú betegek vonszolják magukat, fordítják kéregető arcukat, amelynek egy részét már elpusztította a kór, a járókelők felé. A francia betegségnek az áldozatai már olyan sokan vannak, hogy gondozásuk új erőfeszítéseket kíván a társadalomtól. - VIII. Károly serege hozta magával a vérbajt, éspedig olyan virulenciával, hogy a betegség nemcsak Nápolyban, hanem Rómában is valóságos járványként szedte áldozatait. Ezeket a betegeket a kórházak nem fogadták be, mert a betegség gyógyíthatatlan volt és a betegek súlyosan fertőzők.

Az Isteni Szeretet Társasága azzal tesz legnag-yobb szolgálatot a közegészség ügyének, hogy a "francia betegség” betegeiről is gondoskodik. Új módszerrel a nem jelentkező betegeket is a kórházi kezelésre kényszerítik.

Az Isteni Szeretet Társaságának tagjai a Tiberisen túli városrész kis Szent Dorottya templomában tartott ülésükön határozták el, hogy a francia betegség gyógyíthatatlanjait felkarolják és számukra külön kórházat létesítenek. A Társaság alapítója száz arany dukát- tal segítette a tervet. Megegyeztek, a Szent Jakab kórházat fenntartó Santa Maria del Popolo társasággal. Hogy az alapító Ettore Vemazza és társai karitásztevékenysége titokban maradjon, mindnyájan tagjai lettek a Santa Maria del Popolo társaságnak és X. Leó pápa 1515. július 19-én kiadott bullájával mind a társaságnak, mind az általa fenntartott kórháznak az újjászervezését jóváhagyta. A pápa egyben a kórházat a fő-kórházak rangjára emelte, a társaság tagjai pedig