A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
karitászintézmények az újkorban 15 kötelezték magukat, hogy a francia betegség áldozatait a városban összeszedik s azokat is, akik maguktól nem jönnének kezelésre, a kórházba gyűjtik. Az új alapítást az egész város nagy lelkesedéssel fogadta. A pápa, a bíboros! kollégium számos tagja, sok nemes ember lett a Társaság tagja és fizette le évente az egyáltalán nem csekély száz aranydukát tagsági díjat. A kórház épületét 1520-ban új szárnnyal bővíthették és 1527-ben, V. Károly császár zsoldosainak rémuralma idején ebben a kórházban 170 gyógyíthatatlan beteget á~ poltak. A kamilllánusok rendje a Szent Jakab kórháznak köszöni létrejöttét. A világi ápolók hanyagságát látva határozta el Lellisi szt. Kamil I betegápolórend alapítását. A kórház újabb bővítésére 1537-ben került sor. Ekkor már női betegeket is fel tudtak venni. Antonio Maria Salviati bíboros bőkezűsége folytán 1580. és 1593. között a kórház valamennyi épületét renoválták, modernizálták. Egy, a 16. század végéről fentmaradt jelentésből tudjuk, hogy a kórházban egy-egy orvos, sebész, sebészasszisztens, gyógyszerész, gyógyszerészasszisztens, ruhatáros, takarító, pék, bevásárló, éleim is zerr aktár os, fuvaros és nyolc ápoló, hét ápolónő a női osztályon s három lelkész kapott alkalmazást. A gondnokság hivatala más épületben volt. A kórházban naponta kétszáz emberre főztek. Évi bevételük 1581-ben 1,496 szkúdó volt; kiadásuk ugyanakkor 1,529 szkúdó. Ebbe a kórházba járt el rendszeresen, hogy a betegeket szolgálja, tiénei Szent Kajetán, Néri Szent Fülöp és Lellisi Szent Kamill, akiben a kórházban nyert benyomások érlelték meg a tervet, hogy a betegek ápolására szerzetesrendet alapít. Látta ugyanis, hogy a fizetett ápolók mennyire szeretet nélkül végzik teendőiket. A női osztály látogatói között római Szent Franciska * szerzetescsaládjának a tagjairól kell megemlékeznünk. Rendszeresen látogatták a betegeket, frissítőket és édességet osztottak szét közöttük. Három évszázadon át ennek a kórháznak a betegeit látogatják mindazok, a- kik a felebaráti szeretetet nemcsak adományukkal, hanem személyes szolgálatukkal is akarták gyakorolni. A 16. századRómájánakutcáinnemcsak a francia betegség ron- csoltjai tengették koldulással életüket, hanem a gyengeelméjűek, a másokra veszélytelen elmebetegek is. A város életének gyakori je* 1384-1440 között élt. Karitatív tevékenységre szervezett női kontra■ terni fása később közös életet élő szerzetestársulattá alakult (obláták).
