A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
32 az első gyónás többé véleménye kizáróan a felnőttek véleményétől. Szellemi biztonságérzetét növelik egyéni teljesítményei is - ilyenkor fordul elő, hogy például kijavítja az apját, mert jobban ismeri mondjuk az autók típusait vagy a tropikus halak fajtáit. Ilyenkor teszi első lépéseit az elvont gondolkodás területén is. Ha Isten eddig szakállas idős bácsi képét idézte fel előtte, most felfogja - ha kezdetlegesen is - a szellemi lény tulajdonságait. A lélek világa és a reális világ közötti különbségek is ilyenkor kezdenek feltárulni előtte. A bibliai történetekben nehézség nélkül elfogadja az események menetébe csodákkal beavatkozó Isten fogalmát, az élet természetes jelenségei mögött a- zonban nem természetfeletti magyarázatot keres. Világossá vált e- lőtte, hogy "más" a vallás világa. Kezdetleges elméletei is ekkor kezdenek kialakulni. Ha felnőtt logikával nem is vezeti végig gondolatsorát, ilyenkor megvan már véleménye például arról, hogy miért vannak szegény emberek. Erkölcsi ítélőképessége a jó és rossz tekintetében szintén fejlődik, de ebben a korban még nem várhatunk sokat tőle. Ebben a korban tetteiért még nem minden tekintetben felelős személyiség a gyermek. Egyik pillanatban világosan látja, hogy rossz az, amit tenne, a másikban viszont értelmi mérlegelés nélkül követi önző ösztöneit. Általában a 13. év értelmi átlagszínvonala az az idő, amikorra erkölcsi ítélőképessége annyira fejlődik, hogy valóban megérti, miért érdemel jutalmat a jó és büntetést a rossz. A hitoktatásnak ebben az időszakban nyílik meg a lehetősége, hogy az erkölcsiség alapvető elemeit behatóbban tárgyalja előtte s ez a kor az, amikor a bűnbánat szentségéről haszonnal és eredménnyel veszi fel az ismereteket. (Ne felejtsük, hogy átlagszínvonalról szóltunk: a különböző fejlődéstempó következtében egyesek előbb, mások később érik el a 13. év értelmi színvonalát.) Az értelmi fejlődésnek ebben a fontosnak felismert fázisában leli magyarázatát az a mai valláspedagógiai felfogás, amelyik az elsőáldozás előtt nem tartja fontosnak a gyónást. A régebbi gyakorlatnak valóban sok hátránya volt. A szellemi és lelki fejlődés hét éves átlagsíkján a gyermek képtelen - a valláslélektan mai ismeretei szerint - a bűn elkövetésére. Amikor ilyeneket első gyónásra készítettek elő, sokszor az előkészítő szuggerálta a bűnöket a lelkiisme- retvizsgálathoz. Gyóntatok a tanúi, mekkora zavart okozott ez a fajta előkészítés a gyónásra még be nem ért lelkekben - s kiki maga felnőttkorában is nyöghette kellemetlen következményeit (a minden személyes jelleget nélkülöző, gépies lelkitükörformulák ismételgetésében). Ma tehát világos, hogy csak akkor érdemes a bűnbánat
