A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
az első gyónás 33 szentségének gyakorlatába vinni a gyermeket, amikor már némi e- lőhaladást tett az elvont gondolkodás területén. Ennek a lélektani elvnek a megértéséhez egy kis kitérésre van szükségünk. Jézus Krisztus tanításában a legalapvetőbb erkölcsi jellegű tétel az, hogy szeretnünk kell - nemcsak embertársunkat, nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is. A keresztény életnek ezt a fundamentális követelményét nem mindig értjük helyesen. A szeretet nem érzelem, nem édeskés vonzalom "minden ember", a "vadidegenek" irányában. Minden embert szeretni annyit tesz, mint "emberként" kezelni az embereket: tisztelni bennük a személyt, akinek jogai, gondolatai, érzelmei vannak s igazi és végtelen értékük súlya abban van, hogy mindegyikük Istennel van vonatkozásban. Ezért bűn "csak eszközt" látni embertársainkban s nem észrevenni, hogy nem azért vannak, hogy kihasználjuk őket vagy - ha egyéni számításaink szerint jelentéktelennek látszanak - keresztülnézzünk rajtuk. Az életnek nem mi vagyunk a "közepe" s keresztény életet csak a "másokkal megosztott" élet jelent. Ezért nagyobb minden fizikai sértésnél az a bántalom, amelyet embertársunk személyiségén okozunk, amikor önbizalmát ingatjuk meg vagy másokkal való kapcsolatát romboljuk le. Aki ilyen "személyiség ellenes" bűnöket követ el, rendszerint a saját érzelmi világának betege. A bűnös belső világában van valami rendellenesség. Nem máról holnapra leszünk embergyűlölőkké, mások jóhírnevének és becsületének gyilkosaivá, jóhiszemű embertársaink hidegen számító kihasználóivá. Az ilyen önző magatartás mögött rendszerint egy hosszabb időn át kialakult életfelfogás és életstílus rejtőzködik. A keresztény épp ennek az életstílusnak érzelmi gyökereit keresve tud kilépni az önzés bűvköréből: felfedve nem a helytelen cselekedetek, hanem a mögöttük burjánzó szándékok és indítékok világát. Az erkölcsi felelősséggel rendelkező személy önismeretéhez, lelkiismeretvizsgálatához elengedhetetlenül szükséges ezeknek a titkos mozgatóerőknek valamelyes ismerete. Csak ennek birtokában léphetünk a jószándékú javulás útjára. A keresztény etikának még egy fontos pontjára kell rámutatnunk, mielőtt az "első gyónásra" épp az ebből levont tapasztalat a- lapján, valami érdemlegeset mondhatunk. - A keresztény moralitás nem egyszerűen "szabályok betartásából" áll. Ha jól meggondoljuk, nem azért teszünk mi jót embertársainkkal, mert az a "parancs", A komoly lel klismeretvizsgálat- hoz szükség van erkölcsi énünk mozgatóerőinek legalább valamelyes ismeretéhez.
