A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

kínai tragédia 29 nyesnek azt az intézkedését, amellyel a nemzeti érzésű és hazájuk­hoz hű kínai papokat kiközösíti az egyházból. Ezen az első kongresz- szuson Msgr. P’i még a Rómától független püspöki kinevezések el­len foglal állást (az újságok szerint), de a következő évben már ma­ga szentel ilyen püspököket. Az 1962-ben tartott második "hazafias" katolikus kongresszuson már látszik, hogy teljesen a rendszer ki­szolgálója ez a kínai egyház. Shenyang érseke itt már arról beszél, hogy szívvel-lélekkel el kell fogadniok a kínai kommunistapártbölcs irányítását; együtt kell dolgozniok a rendszerrel a szocialista jövő érdekében; meg kell szabadulniok a Vatikán ellenőrzésétől, mert a Szentszék az Egyesült Államokkal szövetkezve a kínai nép érdekei ellen dolgozik. - A második kongresszus éve egybeesik a második vatikáni zsinat kezdetének esztendejével s ennek az évnek a vége e- lőtt Msgr. P’i újabb hét püspököt szentel az állami egyházügyi hiva­tal utasítására. ___________—\ Az atya egyike a római engedély _____—■—' l nélkül felszentelt püspököknek. í " I j-huan ... \ Kánonjog szemszögéből tiltott \ szentelt püsp°k \ dolgot műveltek, amikor fel­\ enged®'y ne u ___ -—J szentelték. Az már fogósabb \ ________' kérdés, vájjon érvényes vagy érvényte­------ len a szentelés - vagy hogy az ilyen szentelések követ­keztében a kínai egyház skizmatikussá vált-e. Itt csak az események egymásutánját vázoljuk. A kínai helyzettel tisztában lévők közül sokan elhamarkodott- tan keménynek tartották a Vatikán magatartását és arra is gyanakod­tak, hogy a Szentszék állásfoglalását formózai püspökök politikai meggondolásoktól nem mentes tanácsai is befolyásolták. A körülmé­nyek pontos ismerete nélkül ez azonban csak feltevés marad. Az tény, hogy amikor az első hazafias kongresszuson a Ró­mától független püspökszentelés gondolata felmerült, a kínai főpapok nem rajongtak érte. Mint láttuk, Msgr. P’i maga is ellene volt ennek. Ok inkább kompromisszum felé hajoltak. Azt gondolták, hogy nem utasítják vissza a kormány püspökszentelésre vonatkozó kívánságát, de Rómába maguk terjesztik fel a szentelendők nevét, mert így ál­taluk ismert emberek (és megbízhatóbbak) kerülnek a főpapi székek­be. Az első két név felterjesztése után azonban gyors egymásután­ban két távirat érkezett a Vatikánból. Az egyik a püspökjelöltek ki­választásának érvényességét tagadta. A másik kiközösítést helyezett kilátásba szentelőnek és szentelendőnek egyaránt. A püspökök ennek ellenére úgy döntöttek, hogy felszentelik jelöltjeiket. Negyven ilyen püspököt konszekráltak 1958-1962 között. Róma erre úgy válaszolt, hogy messzemenő joghatósággal látott el titokban néhány jól ismert

Next

/
Thumbnails
Contents