A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
a cellbátus története 23 a Gergely*féle reform nem köthettek új házasságot. A püspököknek külön háztartásról kellett feleségük számára gondoskodniok, ahonnét az asszony napközben átjöhetett a püspök háztartásáról gondoskodni, de szolgálóit nem hozhatta magával és a püspök körül állandóan ott kellett lenniök udvartartása klerikusainak. A papok együtt élhettek feleségükkel, de házastársi jogukat nem gyakorolhatták. Az asszonynak szolgálójával kellett külön aludnia, a papférjnek pedig klerikustársaival. Aváro- sokban közös hálótermet rendeztek be a klérus számára. A karoling birodalom le alkonyul ás át követő idők (911 után) újból zavaros helyzetet teremtettek a papi nőtlenség terén. Északi barbár népek pusztítása, templomok rombadőlése és az egyházi vagyon világi kezekre kerülése játszott közre a papság demoralizálásában. A 10. és 11. század zsinatai kivétel nélkül felpanaszolják a kolostorok elnéptelenedését, a papi celibátus terén általánossá váló visszaéléseket és rendeleteikkel próbálják a papságot a nőtlen állapot betartására rávenni. De nemcsak gyakorlatban szenved kárt a celibátus intézménye. Elvi szemszögből is kikezdik és Imola püspökének, Ulriknak egy nagyszabású, a papi nőtlenséget ellenző munkájára kell Damian Péternek cáfolatot írnia. Ulrik a celibátust személyes elhivatásnak, nem kanonikus állapotnak mondja s hivatkozik az ősegyház másirá- nyú gyakorlatára. A mű 1060. körül készült, pamflet formájában bejárta Európát s bővített normann változatában is elterjedt. A pápák közben fegyelmi intézkedésekkel kísérelték megszüntetni a visszaéléseket. Vili. Benedek (1012-24) a papok gyermekeit megfosztotta örökösödési joguktól (így akarta megakadályozni az egyházi vagyon további szétforgácsolódását). IX. Leó (1049-54) a római papi feleségeket a lateráni palota szolgálói közé osztotta be. A nős papokat II. Miklós (1058-61) eltiltotta a misézéstől és a szentségek kiszolgáltatásától s a híveket is rendelettel tartotta távol az i- lyen papok miséitől. VII. Gergely (1073-85) nem hozoct újabb rendeletet, de legátusok küldésével a meglévők betartását olyan eredményesen szorgalmazta, hogy őt tekinthetjük a papi celibátusi fegyelem visszaállítójának. Az elkövetkező ötven évben egyházjog szemszögéből is pontot tesznek a papi nőtlenség kötelező jellegére. A két lateráni zsinat (1123,1139) óta a nyugati egyházban érvénytelen egyházi személy házassága s az egyházi rend bontó akadályt jelent a házasságkötés szemszögéből. Téves lenne azonban azt gondolni, hogy a valldsu/ftas Idején a ceiibátus kérdése ezzel teljesen csendes révbe jutott. A középkor végére jellemző hanyatlás, amelyet a reneszánsz (14-16. század), a százéves francia-angol háború (1337
