A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
a cellbátus története 21 az 5. század elejéről 414-ből) ránkmaradt levele betekintést enged a kor felfogásába. Jelzi, hogy a legtöbb egyiptomi püspök nőtlen, maga azonban visszautasítaná a konszekrációt, ha feleségét el kellene hagynia és le kellene mondania a sokgyermekes családi élet lehetőségéről. Ez is mutatja, hogy a kor egyrészt nagyrabecsülte a papi nőtlenséget, ugyanakkor ennek az életállapotnak elvállalását az érdekelt szabad választására bízta. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy a klerikusok házasságát illetően közben nem alakultak ki bizonyos irányelvek és szabályok. Általános előírás volt például, hogy a házasságot az egyházi rend felvétele előtt kellett kötniök. Ha felnőtt korban keresztelték őket (a püspökök legtöbbje ilyen volt), megtarthatták feleségüket. A gyermekkorukban keresztelt klerikusjelöltek szentelésük előtt dönthettek, hogy házas vagy nőtlen állapotban akarják leélni életüket. Második házasságot (élettársuk elhunyta után) nem köthettek. Ezt a szabályt minden klerikusra érvényesnek tartották annak ellenére, hogy a szentpáli szöveg ezt csak a püspökökkel kapcsolatban említi. Volt mindig egy kevésbé szigorú felfogás is ezen a téren, mint például a szíriai Theodorétoszé (393-466), aki a páli szöveget is úgy értelmezte, hogy az csak az egyidejű többnejűséget tiltja s így a klerikusok (özvegyi sorban) egymásután többször is házasodhatnak. Ez azonban sohasem volt általánosan elterjedt nézet. . . . , . A helyenként egymástól eltérő gyakorlat a keleti egyházban ... f1 .... , , .. a negyedik századtól kezdve egyre sürgetőbben kívánja a celibátus vagy házasállapot tekintetében az egységes előírásokat. A monasztikus élet virágkora érthetően a nőtlenség állapotát tartja eszményinek - ez a befolyás Ambrus és Jeromos műveiben már érezteti hatását. Amikor a monasztikus eszmékkel szemben ellenállás üti fel fejét, még elodázhatatlanabbá válik az egységes intézkedés. Kelet és Nyugat itt külön utakra tér. Mindkettő tulajdonképpen a fennálló többségi állapotokat kodifikálja. Kelet a liberálisabb álláspontot foglalja el. Róma, Gallia és Afrika a szigorúbb felfogás hívei. A keleti álláspontot II. Teodóziosz és I. Jusztiniánosz, nagy- tekintélyű bizánci császárok hatására léptetik életbe. A püspökök nem lehetnek házasok, erre a méltóságra vagy nőtlen embereket választanak, vagy a nősek feleségét női kolostorba léptetik (a 692-es trullai zsinat intézkedése). Papok, diákonusok és az úgynevezett kisebb rendek viselői csak egyszer házasodhatnak; második házasság esetén lemondatják őket papi tisztségükről. A trullai zsinat egyébként közvetve bírálatot gyakorolt a nyugati egyház nőtlenségi gyakorlatát illetően, amikor hivatalvesztéssel fenyegette meg azokat a
