A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
20 a cellbdtus története az első századokban mindenesetre történetileg igazolható, hogy a páli egyházak vezetői (püspökök, presbiterek, diákonusok) házas emberek voltak s a kezdeti keresztény közösségek vezetőitől nem nőtlenséget kívántak, csak "jó erkölcsöket". Pál követelményeit ezen a téren (1. Tim. 3, 2 -13 és Tit. 1, 6-9 alapján) így foglalhatjuk össze: a püspök csak "egyszer nősült" lehet, saját családjának "jó gondozója", aki "gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli". Az apostol elgondolásában ugyanis "hogyan tudná gondját viselni (az) Isten egyházának, aki... saját házát nem tudja rendben tartani?" Az első négy században az egyházi törvényhozás nem intézkedik ebben a kérdésben s így püspökök, papok és diákonusok maguk döntötték el, hogy nős vagy nőtlen állapotban végzik egyházi szolgálatukat. Alexandriai Szent Kelemen egyik szövege szerint a házas állapot az üdvösségre vezető út püspökök, papok és diákonusok esetében is. A gyakorlat nem volt egyöntetű ezen a téren, mert például a kisázsiai gangrai zsinat (345 körül) elítéli azokat a híveket, akik nem hajlam* dók nős papok által prezideált istentiszteleten résztvenni. Egy négyszázas évekből származó "apostoli konstitúció" kiközösítéssel fenyegeti meg azt a papot és püspököt, aki "állapotbeli tökéletességére hivatkozva" elhagyja feleségét. Amikor az első níceai zsinaton (325) a spanyol Kordova püspöke a papi nőtlenség kötelező voltát szeretné kimondatni, egy egyiptomi püspök - őmaga nőtlen - azzal utasítja vissza a javaslatot, hogy ez nehéz és nem bölcs intézkedés lenne. Érvelésében hangsúlyozza, hogy a nőtlenség állapota külön elhivatottság és egyéni szabad választás kérdése. A zsinat el is fogadja álláspontját s csak az akkoriban úgy látszik elterjedt, titokban megkötött papi házasságok ellen hoz intézkedést. Az idősebbik nazi- anzi Gergely (280-374) már püspök volt, amikor fia (és a püspökségben utódja), az ifjabb Gergely megszületett (330). Nisszapüspö- ke - szintén Gergely - püspökké konszekrálása (372) után is együtt élt feleségével. Az örmények "megvilágosító"-nak nevezett Gergely püspökének családjában (240-332) pedig négy nemzedéken keresztül szállt apáról fiúra a püspöki méltóság. Ugyanakkor bőven maradtak ránk ebből a korból adatok arra vonatkozóan, hogy az ókori egyháznak klérusában nagy számmal voltak nőtlenek. Ha Tertullián és Origenész tanúsága gyanús (mindketten közel álltak gondolkodásban a házasságot megvető enkratita szektához), Özséb és Jeromos állításaira nyugodtan támaszkodhatunk. A negyedik században az egyiptomi, görögországi, itáliai és nyugateurópai püspökök nagyrésze nőtlen volt, vagy felszentelésekor otthagyta feleségét. Egy Szünéziosz nevű egyiptomi püspöknek (már
