A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

(a ló'csfalvl pap naplójából)

17

A konfraternitások virágkora a 15. század volt. Ezt részben az a tény is magyarázza, hogy a nyugati egyházszakadás (az ellenpápák korának) megszűnte után Róma népessége, a lakosság száma e- rősen megnagyobbodott. Míg 1377-ben az örök városnak csak 17 ezer lakosa volt, addig 1513-ban már 50 ezren felül laktak itt. Új kor volt születőben. Új igények, új formák jelentkeztek, a karitásznak is - mint majd látni fogjuk - új intézményekre volt szüksége.

ff

Szeder Mihály S. J .

(a /éles falvi pap naplójából)

A lőcsfalvi pap nagy nevetve bújt elő kedvenc sétahelyéről, az apátsági kertben.- Mit nevet olyan jóízűen? - kérdi a nagyságos apátúr, aki épp akkor jött haza a majorból.- No hallja kormányzó úr, ez a Maár testvér született hit-okító. Kikölcsönzöm az apátságból az iskolámba.- De akkor ki viseli gondját a kert-gazdaságnak? Egyébként is miből gondolja, hogy Maár testvér jó hitoktató lenne?- Hát csak menjen és kérdezze meg tőle magától, hogy oktatta ki gyakorlatilag Oszkó Jánost, a kerti munkást... Majd ő elmondja. Mert nekem most sürgős teendőim akadtak. No jó mulatást hozzá! - s ezzel nevetve elsietett.

•

Ment is a kormányzó űr rögtön keresni a híres kertész ispánt, ha már a lőcsfalvi pap beletette a bolhát a fülébe. Meg is találta az üvegházban.- Nos, Maár testvér, mi újság? - kérdi tőle.- Semmi rendkívüli. Csak valahogy a vakondok beszabadultak ide és összetűrkálják a kikelő palántáimat. Most csapdát építek ide.- Hát azt jól is teszi. De mondja csak, hogy is volt az az ö- reg Oszkó bátyánkkal?- Hát ezt meg honnan tetszik tudni?- A plébános úr még most is nevet rajta, akárhol is van most és azt is mondta, hogy maga egy pályatévesztett ember. Kérte, hogy adjam át magát neki "hitokítónak" - ahogy ő mondta - az isko-