A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
8 ki nekem Jézus Krisztus? vagy a naprendszerek mozgását, annál több okot találunk, hogy bámulatba essünk az isteni teremtés ragyogása előtt. De istenigényünk nemcsak félelmen alapul. Az embernek úgy van szüksége hitre, akárcsak kenyérre, vízre vagy levegőre. Ha a világ minden tudománya megvan bennünk, akkor is szükségünk van arra, hogy higgyünk Istenben. Rászorolunk erre a hitre akkor, amikor önmagunkba vetett hitünk a végére jár. M _.ci. p rir incciic Legidősebb kislányom, Natália G/oELE LASADtS 5 (akkor hét éves volt) egy nap hira Comédie-Franfaise színésznője teien ezt kérdezte tőlem: "Mi protestánsok miért nem imádkozunk Szűz Máriához?" Megmagyaráztam neki az angyali üdvözletét, és hogy mi miért nem adunk különleges tiszteletet Máriának, aztán hozzátettem: "Szeretnünk kell őt, mert elfogadta azt a mérhetetlen megtiszteltetést, hogy az Úr hordozójává választották ki." Kislányom akkor kitörő csodálkozással felkiáltott: "Micsoda szerencséje volt! Velem történnék ilyen!" Egyszerre arra gondoltam, hogy nekem is, és mindig is - gyöngeségeim ellenére - olyan szerencsém volt, hogy "hordozhat' tam Jézus Krisztust" úgy, ahogyan tudtam. Tudom, hogy 0 itt van, jelen van a szívemben, bármit csinálok, bárhová megyek, a világosságban és örömben, a kétkedésben vagy a sötétségben. Ki ne ismerné azokat a gyönge pillanatokat, amikor olyan nehéz elfogadni Ót, mint emberré lett Istent? De minden körülmények között tudom, hogy az Ő igéje, amelyet naponta olvasok, reménységem alapja, hogy 0 az Út, az Igazság és Elet, hogy velünk van a világ végezetéig. "Tudom, kiben hittem." Tudom végül, hogy Jézus: Szeretet - Isten és felebarát szeretete. De magyarázzuk-e a Szeretetet? MAURICE CHEVALIER Egyszerűsítő hitemben Jézus Krisztust ösz- szekapcsolom Istennel. Mindig megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy keresztényként viselkedjem. Csak akkor tudok kedvemre imádkozni, ha egyedül vagyok egy templomban. Bízom benne, hogy az utolsó ítélet napján Isten elismeri: hi-1 báim ellenére jóakaratú emberként éltem a földön. LOUIS DE FUNES színész Jézus Krisztus nekem gyermekkorom és serdülőkorom sugárzó társa volt. Most pedig, és mindenkorra, családi és hivatásos életem su-