A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
tanúim lesztek.., 5 megvalósítani, ahol az Egyház még fiatal, csak jövevénynek számít és ahol a nagy tömegek gyanakodva nézik azokat az újításokat, amiket a kereszténység hoz a megtértek életébe. Ezek az ő szemükben nem egy esetben a hagyományos életformáknak rosszindulatú és erkölcsi szemszögből elítélendő áthágásával és megsértésével e- gyenlők. - De a nagy többség előítéletén kívül más akadály is tornyosul a missziók megtértjeinek "élő" tanúságtétele elé. Lélektani szemszögből nem könnyű kiegyensúlyozottan feldolgozniok azt az élményt és tudatot, amit a nagy többség életstílusától elütő életükje- lent az újkeresztények számára az ilyen pogány tengerben. Bár arra térítőik okosan felhívhatják a figyelmüket, hogy a szenteket még keresztény környezetük is félreértette, a Lélektől sugallt életstílusukat különcködésnek, az alkalmazkodás hiányának, ha nem egyenesen feltűnési viszketegségnek vette. Nem egyszer közvetlen környezetük állt velük legértetlenebbül szemben. Erre a nehézségre e- gyébként Krisztus is felhívta már övéi figyelmét, amikor azt említette, hogy "nem lehet a tanítvány nagyobb a mesterénél" s ha azt ördögtől megszállottnak gondolták, tanítványait is így ítélik majd meg. Az is a szentek életéből vett tapasztalat, hogy minél teljesebben, totálisabban tanúságtévő az életük, annál nehezebb is. Az élő tanúságtételnek egy másik megnyilvánulásmódja az i- mában, a Krisztussal való személyes kapcsolatban van. Az újonnan megtért kereszténynek is megvannak a maga gyengeségei és hibái - mint mondani szokták: a keresztény ember sem jobb a másiknál... Az azért gyengeségeiben is észrevehető: szem előtt tartja-e örök mértékként Krisztust, akihez igazodnia kell vagy sem. Mert ha valaki bűnös és elismeri, hogy bűnös és szakítani akar bűneivel, az ebben a magatartásában is azért Krisztus és az evangélium tanúja. Ebben az effajta tanúskodásában válik az is nyilvánvalóvá, hogy cselekedeteink bírája nemcsak egyéni lelkiismeretünk, hanem tulajdonképpen Krisztus a bíránk: Ó fektette le az útitervet a hívő ember számára a tökéletességhez, amikor parancsait, kívánságait, saját élete példáját a hívő szeme elé állítja. A megtért hívő pedig, ha le is tér erről az útról, annak is tudatában van, hogy letért róla, meg annak is, hogy rajta kellett volna maradnia. Az "élet" tanúságtétele így voltaképpen egy mások felé megnyilvánuló magatartás, amelyet szeretet, tisztelet s az élet mindennapos feladatai és az állapotbeli kötelességek meg a hivatás és foglalkozásadta feladatok felé irányuló bátorság hat át. Az "é/cT tanúságtétel nem könnyű a missziókban.
