A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
44 ism cstmpesze n Ezzel azonban nem fejeződött be romániai tapasztalatom. A következő héten találkoztam olyan keresztényekkel, akik ugyanez alatt az elnyomás alatt éltek, s mégis életben tartották Istenbe vetett bizalmukat és reményüket. Ezekkel is a hivatalos helyiségben találkoztam. Mindig ketten voltak jelen rajtam kívül, ami jelentős tényező, mert arra mutatott, hogy egymásra is gyanakszanak. A következő hivatalban sem az elnök, sem a titkár nem beszélte azoknak a nyelveknek egyikét sem, amelyet én ismertem. Észrevettem azonban az elnök asztalán egy a használattól nagyon elkopott szentirást. Ez adta nekem az ötletet, hogy beszéljünk a szentirás segítségével. Elővettem holland bibliámat kabátzsebemből, s kikerestem az első korintusi levél 16. fejezetének 20. versét: "Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal... "- Eléjük tartottam a szentirást, a versre mutatva, amit minden nyelven megértenek. Mindjárt felderült az arcuk. Kikeresték a román szentirásból ugyanazt a verset, elolvasták és rám mosolyogtak. Erre az elnök lapozni kezdett saját szentirásában, s mikor megtalálta, amit keresett, elém tartotta. A Példabeszédekkönyvének25. fejezetéből a 25. versre mutatott: " Tlkkadt torokra friss viz, ilyen a messze földről jövőhir". Erre mindhárman elnevettük magunkat. Most Pálnak Filemonhoz irt levelét kerestem ki: "Hálát adok Istennek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad, mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt. " (4,5.) - Erre a titkár kezébe vette a szentirást, s nem tartott soká, mig megtalálta üzenetét a következő sorokban: "Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvérem, a szereteted, mert a szentek szive enyhülést talált benne. " (7.) - Félórán keresztül beszélgettünk igy egymással s any- nyit nevettünk, hogy könnyek szöktek a szemünkbe. A végén elővettem román szentirásaimat s feléjük toltam az asztalon keresztül, és kézlejtésekkel mutogattam nekik, hogy ez az övék, és nem kell fizetniük érte. Erre mindketten ismételten átöleltek.
