A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
(a lőcsfalvi pap naplóiából) 19 ban, hogy tavaly Szentkúton sérelem esett Lőcsfalva becsületén a "külvilág" előtt, látván, hogy két rivális búcsúscsapat képviseli Lőcsfalva népét a Szűz Anya előtt.- Ez az igazság! - szólt közbe egy rekedt férfihang.- Nos, - folytatta a pap, - hát először is a papságnak kell meakulpát mondania, hogy pásztor vagy legalábbis bojtár nélkül engedte nyáját a szentkút! szent legelőkre.- Hát ez is igaz - szólt bele ugyanaz az előbbi hang.- Az igaz, hogy ahol egy pap van, az nem is igen mehet el, mert az itthonmaradtakról is gondoskodni kell ünnepnapon. De mi, akik Isten kegyelméből ketten vagyunk, és az apátság papjai is kisegíthetnek. ..- Úgy is kéne lenni - szólalt meg most már egy másik hang.- Azt is tudják, - veszi fel a szót ismét a pap - hogy az ilyen ősi, kegyeletes zarándoklásnak kettős célja van. És hozzá mindkettő természetfeletti. Értem alatta, hogy nem tisztán emberi, hiúsági szempontból vagy érdekből csoportosulnak búcsújárásra, hanem magasabb, lelki célok érdekében. Az egyik cél a búcsúra menő e- gyén magán célja, mert lelki igényt vagy hajlamot érez a vezeklés- re, vagy hogy égi Anyánk segítségét leesdje a maga különös körülményei szerint. Ezért csatlakozik a búcsúsokhoz és imádkozva énekel és esedezik.- Vajon mit akar ebből kihozni a papunk? - súgta oda az egyik a szomszédjának.- A másik pedig az egész közösség - értem alatta Lőcsfalva községét és népét - célja. Mert a búcsúsok nemcsak magánszemélyek, hanem lőcsfalviak és így Szűz Mária előtt községüket és népüket is képviselik, s mint ilyenek, akarják a falúra és népére le- esdeni az égi segítséget és vezekelni a nép bűneiért.- No, most jön a java... - sugdosódnak többen.- Ezért illő, - melegszik bele egészen a pap a dologba - hogy ilyen nemű vállalkozásainkból kirekesszünk minden kicsinyes, tisztán emberi szempontot, hogy csírájában elfojtsunk minden versengést, gáncsoskodást, kákán is csomót-keresést. Különben sem magunk, sem községünk nem részesülhet mennyei áldásban: ellenkezőleg az Eg haragját vonjuk magunkra. Erre a két vetélkedő csoportra tavaly ott Szentkúton nem hiszem, hogy jóságos szemmel nézett volna a Szűzanya... Megint zúgni kezd a méhkas, ahogy egymásnak suttognak, morognak a hallgatók, úgy hogy a pap kénytelen az asztalra csapni:
