A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
20- Csendet kérek! Még nem jutottam a mondanivalóm végére! A zúgás lassan elhalt. /- En most nem vagyok kíváncsi sem arra, ki kezdte, sem az okára, hogy miért kezdte és hogyan kezdte... Ami elmúlt, az elmúlt. A jövendőt kell szem előtt tartanunk! Tehát az idei búcsún csak egy csapat lesz és azt én magam fogom vezetni!- Éljen! Éljen!... így lesz a* jó! - tör ki a népből a helyeslés. .. A vezetőség pedig ott a pódiumon sunyítva pislog a papra... A pap azonban rendületlenül tovább beszél:- Akinek tetszik, az csatlakozik és velünk jön. Akinek nem tetszik, az itthon marad!- Ez az igazság! - kiáltja valaki.- A régi hagyományos tisztségek is megmaradnak, azzal a különbséggel, hogy mivel most már sorozat van belőlük, hogy egyiken se essék sérelem, az egyik sorozat odafelé szerepel, a másik sorozat pedig visszúton. Most aztán tekintetét a pódiumon ülő vezetőkre függeszti:- Záró aktusként pedig most felkérem mind a két csoportnak a vezetőségét, hogy jő keresztény testvérek módjára feledjék a múltat és a béke szent jeléül fogjanak kezet egymással.- Úgy van! Úgy vanl - zúgja a nép. Azok először vasvilla szemekkel méregetik egymást... Zavarba jönnek, de a közhangulat nyomására szépen kezet szorítanak egymással. Ezt megkönnyítette nekik az a tudat, hogy hivatalosan el lettek ismerve és szerepük az idén is, meg azután is, meg lesz becsülve. Ezzel a közgyűlés szétoszlott és azóta a pásztor nyájával e- gyütt zarándokol minden évben Máriát dicsérni Szentkútra. Ilyenkor Gyuri kocsis is ott kocogtat a pap kocsijával, hol elszakadva, hol találkozva a búcsúsokkal, ahogy azt az ösvény és a kocsiút szeszélye diktálta. O vitte a pap felszerelését és elemózsiáját. Később a nagyobb bátyúval zarándokló hívek is a pap kocsijára tették az övéket. Mindig akadt egy-egy elfáradt öreg vagy elájult fe- hémép, aki rászorult a fuvarra... Tehát ebből a szempontból is jól bevágott az új rendszer s a(a lőcsfalvi pap naplójából)
