A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-09-01 / 9. szám

16

(a lőcsfalvl pap naplóidból)

zés azonban senkinek sem tetszett, hiszen ki megy szívesen olyan kórházba gyógyulni, amelynek kapujánál arra emlékezteti a tábla, hogy az örök haza vár itt reá. Utóljára egy 1506-ből származó okmányon szerepel a kórház eredeti neve, attól kezdve mindig Santa Maria della consolazione néven emlegetik.

Ezek a középkori kórházak nemcsak a betegápolást, a gyógyítást szolgálták, hanem egyben a köréjük eső városrész szegényeit is gondozták. A kórház, szegényház, árvaház, aggok menhelye, karitászközpont is volt, személyzete rendszeresen végigjárta a kórházhoz tartozó negyed utcáit, sikátorait, felkutatta a betegeket, összeszedte az utca nyomorultjait, gondozásba vette a kitett csecsemőket és eltemette a halottakat.

Még két egészségügyi intézményről kell említést tennünk. A 13. század végén Pietro Capocci bíboros hagyatékából Ottone di Tusculo és Giovanni Caietani bíborosoka Santa Maria Maggiore bazilika közelében kórházat építtettek a bőrbetegségek és az égési sebek gyógyítására. Ezt is az antoniánus szerzetesek vezették. A 14. században szerzetespriorjuk különös kiváltságot kapott a pápától. Bizonyos napokon a pápa asztalának lehetett vendége és az étkezés után kosarakba rakhatta a kenyeret, bort, húst és mindent, ami maradt s haza vitethette kórháza betegei és szegényei számára.

Szeder Mihály

S.J.

//

(a !6cs falvi pap naplójából)

Osi SZ^P keresztény szokás volt a búcsújárás. Minden vidéknek megvolt a maga kegyhelye, a zarándokhelynek pedig a maga ünnepe: augusztus 15, vagy szeptember 8, vagy július 2. Nagy volt ilyenkor a készülődés. A búcsúsok csoportja persze nem volt csak amolyan szedett-vedett népség. Szervezett egység volt az, mely faluját az 1 'idegenben1'képviselte. A vezetőség is ősi hagyományokon a- lapult. Állott pedig az előénekesből, az előimádkozóből, aki a rő- zs afűz ért és a könyörgéseket mondta előre, amire a csoport felel- getett; azonkívül a fő-zászlóvivőből, aki a lobogőhordő legénykék vezetője volt, majd a kereszt-vivőből... A két utóbbi rendesen férfi-