A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
8 Isten léte meg kell tanulniok nemcsak annak a népnek nyelvét beszélni, ahol épp működésüket kifejtik, hanem gondolkodásmódját és érzelmi világát is szinte maradéktalanul magukévá kell tenniök a sikeres munka érdekében. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy nemkeresztényekkel értelmileg elfogadtassanak néhány vallási igazságot. A hitet belsőleg kell elfogadtatniok és életté tenniök a megtér- tekben. Ezért halljuk sokszor, hogy tulajdonképpen nagy bennszülött rendalapítókra lenne szükség: egy ázsiaira, egy afrikaira, akik saját népük egyéniségének megfelelően tudnák kialakítani az igazi keresztény lelkiséget és tökéletességet. Érthető ez a kívánság - de ez csak óhaj marad. Nem a mi módunkban áll, hogy teljesedésbe vigyük. Komoly erőfeszítések történtek ebben az irányban, de eddig csak kísérletek maradtak. A rendalapítás képessége olyan karizmatikus adomány, amelyet csak Isten adhat valakinek. A számunkra járható út inkább új szerzetesi intézmény, amely egy meglévő rend lelkiségét veszi át és alakítja, alkalmazza a bennszülöttek sajátos életstílusához. Ez a kézenfekvő megoldás - legalábbis addig, amíg Isten kegyelme előállítja az annyira kívánatos bennszülött férfi és női rendalapí- tőt. Addig is ne mulasszunk el imádkozni erre a szándékra... Thomas MERTON, 0C3.0. ISTE N LÉTE ^(papjainkban, amikor Isten létét a gondolkodás valamennyi jellegzetesen modem módján tagadják vagy legalábbis kétségbe vonják, a hit kérdése sok esetben visszavezethető Isten létének kérdésére. Biztos, hogy ez alapvető dolog: "Hit nélkül nem lehet senki sem kedves Isten előtt; aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki keresi" (Pál levele a zsidókhoz 11,6). Hitéletnek nyilván csak azzal a föltétellel van értelme, hogy van Isten, akiben higgyünk. És a hitnek értelmesnek kell lennie. Fényét ugyan nem az okoskodástól és az értelemtől kapja, -
