A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-09-01 / 9. szám

Isten léte

9

ellenkezőleg, ő az értelem szellemi világossága, korlátolt megértésünk birodalmán túlról jövő fény. Nem egyenes ellentmondás az értelemnek, hanem meghaladja azt, olyan módon, amely mégis értelmes. Ezért mondta Szent Anzelm: "credo ut intelligam" (hiszek, hogy értsek). Ez keresztényibb és egyben emberibb állítás, mint Tertulliánusé: "Credo quia impossibile" (hiszem, mert lehetetlen), bár ez a paradoxon meg retorikailag jelentős: a keresztény életben rejlő misztérium kifejezése.

Isten létezésének kérdése nyilvánvalóan nyitva áll az értelmi kutatásnak, és tudományosan bebizonyítható. Csak egy a baj: a tudományos bizonyítás nem győzhet meg, ha szakkifejezéseit nem fogadják el vagy nem értik meg. Ezért azok, akikben a hit válsága Isten létének elfogadására összpontosul, gyakran filozófiai zsákutcába bonyolódnak, s vallásos problémájuk mindaddig kiesik az összefüggésből, amíg nem tudnak megoldani kezdetlegesebb nehézségeket a jelentéstan területén. Ezek a nehézségek pedig egyre nehezebben kezelhetők. Az átlagos modern ember életében ezért az Isten létét igazoló filozófiai érvelés gyakorlatilag majdnem teljesen lényegtelenné válhat. A téma részletes megvitatása sem a hitnek, sem az értelemnek nem használ, legföljebb mind a kettőt homályosabbá teszi, és a becsületes lelkeket az állandó csalódottság és legyőzhetetlen kételkedés állapotába sodorja.

Annál szánalmasabb dolog ez, mert mint értelmes lények, természetünknél fogva mindannyian hajlamosak vagyunk Isten valóságának egyszerű és természetes tudomásulvételére, hiszen e nélkül létezésének puszta kérdése sem merülhetne föl gondolatunkban. (Ez világos a római levélből 1, 20.) Amint saját létünk teljesen tudatosul bennünk, amint felfogjuk a körülvevő világ és az esetleges létezők valóságát, azonnal szembetaláljuk magunkat a tiszta és abszolút Lét kérdésével; saját viszonylagos és esetleges létünk szükségszerűen föltételezi ezt. Ez az elsődleges jellegű megérzés természetesen semminek sem "bizonyítéka", csak emberi tapasztalati adottság, s kiindulópontja lehet mindenfajta jó vagy rossz filozófiai okoskodásnak. De nagyon jól felébresztheti az értelmet, s elvezetheti a hit aktusához. Sőt valamiképpen állandó felhívás a hitre. Ha nem cselekszünk e természetes és teljesen észszerű meglátás ellen, ha nem állunk ellent neki tudatos érveléssel, ha nem tagadjuk meg, nem értelmezzük át szerzett ismeretek - és talán előítéletek- nézőpontjáből, akkor szinte önkéntelenül a hit felé vezető úton találhatjuk magunkat.

Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, a negyvenes