A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
/ // £ m Hm áéá £ ÁLTALÁNOS IMASZÁN DÉKHOZt* /%/ «^viinsjéliiiini tfiiuícsok Kfi alkalommal is (1966. júliusában és 1969. decemberében) buzdította a Szentatya az egész Egyházat, hogy nagylelkűen törekedjék az életszentségre, hiszen a keresztény életnek ez a célja. Ebben a hónapban megint erre szólít fel minden hívőt a pápa az Ima- apostolság imaszándékával, amikor a híveket az evangéliumi tanácsok követésére serkenti. A "Lumen Gentium" zsinati konstitúciója nem hangsúlyozta ezt a szempontot. Megelégedett azzal, hogy a hagyományos határvonalat meghúzta azok között az életformák között, melyek egyike a parancsolatok, másika az evangéliumi tanácsok útját követi. A tanácsok követését a szerzetesek és a hozzájuk hasonlóan Istennek szentelt életre vállalkozó ú.n. "világi institútumok" tagjai számára mondotta elengedhetetlen követelménynek. A helyzet azonban mindig az volt, hogy a tökéletességre, az életszentségre törekvő lelkek előszeretettel választották maguk számára az evangéliumi tanácsok életformáját még akkor is, ha a világi életben s nem szerzetben élték vallásos életüket. Az ilyenek rendszerint gyakorlott lelki vezető irányítása mellett kötötték magukat lelkiismeretben az evangéliumi tanácsok (a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség) követéséhez. A zsinat egyébként ezzel a gondolattal zárta az életszentség és tökéletesség útjának követésére való buzdítását: "Minden Krisztusban hívő lélek arra nyert hivatást, hogy a maga életformájának keretei között törekedjék az életszentségre s a keresztény tökéletességre. Olyanná kell tehát alakítaniok lelkületűket, hogy a teremtmények használata s a földi javakhoz való ragaszkodás (amelyik tökéletes ellentétben áll a szegénység szellemével) el ne térítse őket * "Azért Imádkozzunk, hogy a keresztények körében Krisztus követése s a Mellette való tanúságtétel az evangéliumi tanácsok életformáinak elvállalásában virágozzék ki."
