A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
46 reakciós, vagy forradalmár? lük hisz az Istenben, a másik: létét is tagadja. De ez az állapot, a sokféleség állapota olyan adottság, amellyel számolnunk kell. Ma, a zsinat után, kezdjük azért sejteni, hogy mindezzel Jézus eredeti üzenete is számolt. Amikor arra intett, hogy nem lehet erőszakkal üdvözíteni az embereket; nem lehet másokra rákényszeríteni a hitet; szabadon kell az embereknek Őt követniük; tanítását hirdetve s kegyelmeit közvetítve kell Istennek szabad szolgálatát biztosítanunk. A reális érzék hiányára jő szemléltetéssel szolgálnak XIII. Leó enciklikái közül az államelméletét tartalmazók. Abból indulnak ki, hogy az egész világnak el kell fogadnia Jézus Krisztus tanítását. Nem is lehetnének földünkön más, mint vallásos keresztény emberek, akik hitükből élnek s engedelmesség köti őket Krisztus földi helytartójához. Ebből a feltevésből kiindulva fejtik ki aztán az állam feladatait s a viszonyt az Állam és Egyház között. Ha akiindulás feltételeit elfogadjuk, mindaz, amit aztán mondanak az encik- likák, százszázalékosan igaz. Ugyanakkor azonban nem reális. Erre is idővel jött rá az Egyház. Rájött, hogy az az állapot, amelyet gondolkodása alapjául a középkorban elfogadott, ma már nem létezik - sőt akkor is tévesen gondolta, hogy fennáll. Akkor u- gyanis azt képzelték, hogy katolikus a világ: nincsenek más emberek, nincs más nép, csak azok, akik a pápa és a császár alattvalóiként a keresztény világot alkotják. Nem láttak túl a keresztény világ határain. Ami azon túl volt, az nem létezett. A mi globálisan gondolkodó világunkban ezt még elképzelni is nehéz. Pedig így volt s így is maradt egészen a 19. századig, mondhatjuk szinte a húsza» dik kezdeti éveiben is. A tények nyomasztó hatása alatt csak napjainkban jutottunk el oda, hogy nevén nevezzük a dolgokat s ebből a reális szemléletből vonjunk le egészen más következtetéseket, jussunk egészen más fogalmakhoz - az Egyház és Állam kapcsolatait illetően is. A régi elképzelések, a régi fogalmak zsinati "áttörésének" eredményeit tulajdonképpen aszakteolőgusokelőzőkutatómunkájának köszönhetjük. Ezekben az előkészítő munkálatokban jöttek rá arra, hogy mindaz, ami olyan "újnak" látszik, alapjábanvéve régi és Ősi saját tulajdonunk volt, csak valahogy elvándorolt tőlünk és most kiszámíthatatlan utakon, mások közvetítésével visszatér hozzánk. Mi a "kivándorlásának?1 oka; mi a visszatéréséé? Messze a történetböl- cselet világába vinne, ha erre felelni próbálnánk. Örüljünk, hogy visszajönnek, s nem is adhatunk eléggé hálát Istennek, hogy olyan korban élhetünk, amikor az Egyház konzervatív és restauráló arculatán a Lélek hatására változás megy végbe. Ez a változás segítheti arra, hogy újból alakító erő lehessen a világban.
