A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
reakciós, vagy forradalmár? 45 Nyilvánvalóan azért, mert a katolikus hívek széles rétegei (a katolikus polgárság) és nagyrészében a hivatalos egyház sem ismerte fel az ipari munkásság új helyzetének, a proletár állapotnak jelentőségét. Még kevésbé törekedtek arra, hogy a kérdést megoldják. S hogyan állunk ma ezen a téren? Szociális tanaink rendszere olyan tökéletes, hogy más keresztény egyházak szívesen elvállalnák a szerzőségét és nemkeresztények is csodálják és magukévá teszik elveit. Mi ezzel szemben sokszor hogyan viselkedtünk? Nem azon voltunk, hogy ahol az emberi jogokat megsértették, azonnal ezeknek a jogoknak a védelmében cselekedjünk. Nem. Mi először rendszerint azon töprengtünk s kezdtünk hosszas és kitartó vizsgálódásba, hogy a foganatosítandó intézkedések nem fognak-e már fennálló, másfajta jogokat sérteni. Hiányzott az ilyenirányú akcióhoz nálunk a kedv s az elhatározottság. A pápák szociális enciklikái nagyszerűek. De szerzőik hadseregnélküli tábornokokhoz hasonlítanak. Az enciklikákkimondják a nagyszerű elgondolásokat, de kivitelezésükhöz hiányzik a realizálók, az eszméket valóságba ültetők csapata. A német katolikusok büszkék arra -és joggal- hogy amikor a múlt szó- zad hetvenes-nyolcvanas éveiben a császári Németország parlamentje a munkás biztosítás törvényjavaslatát előkészítette és letárgyalta, a munkáhtokban és a javaslatok sikerre vitelében nagy szerepet játszottak a német katolikus képviselők. Árra már kevesebben emlékeznek, milyen nyakatekert szellemi artistamutatvány tette csak lehetővé, hogy pozitív álláspontot foglaljanak el a kérdésben. Áz akkori katolikus felfogás serint ugyanis az állam feladata a közjóról való gondoskodás volt, nem az egyének javát kellett szolgálnia. Mivela társadalombiztosítás és betegbiztosítás az egyéni jót szolgálta, a katolikus elme csak úgy nyugodhatott bele ennek az állam kezére játszásába/ hogy megállapítottat ha egy egész társadalmi osztály baján a- kar az állam segíteni, akkor tulajdonképpen a közjót szolgálja. Amikora szociáldemokrácia már régen azt vallotta, hogy a társadalom köteles minden egyes tagjának emberhez méltó életet biztosítani, a katolikus elgondolás szerint az államnak akkor kell segítenie az egyén baján, ha annak nyomora már a közjót is fenyegeti... Ma már előttünk Is világos, hogy az államot alkotó társadalom köteles egyedeinek emberhez méltó létet biztosítani. igazunk volt - de nem voltunk reálisak A második vatikáni zsinat két lábbal állt a realitások, a sokféleség, apluralizmus földjén. Nem mintha Isten akarata lenne, hogy az emberek alapvető meggyőződéseikben sokféle, sokszor egymásnak éppen ellentmondó állásponton legyenek - mint amikor egyik fe-
