A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
42 reakciós, vagy forradalmár? met katolicizmus egyik háború utáni társadabmpoli ti kai nevelője, a szintén pap és szintén szerzetes, Oswald von Neü-Breunlng, aki ugyan 1890-ben született, a német viszonyok alakulása következtében azonban csak 1945. után kezdehetett átütő erejű munkába. Az ő gondolatait közöljük ebben a cikkben. Megértéséhez segít, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a bírálat kétféle lehet. Bírálhatunk valakit azért, hogy gyengéit kipellengérezve tönkretegyük. De bírálhatjuk azt is, akit mélyen és igazán szeretünk - mert azt kívánnánk, hogy hibáit tudatosítva kivetkőzzön ezekből s még jobb, még tökéletesebb legyen. Nem kétséges, hogy von NelUBreuning ezzel az utóbbi szándékkal fűzi gondolatait. a van forradalmi esemény a világtörténelemben, a Szentháromság második Személyének megtestesülése az. Krisztus emberi történésbe-léptével -amint azt O is szüntelenül hangoztatta- elérkezett az Isten országa. A bűn és a világ fejedelmének uralma alapjaiban megrendült. Ugyanakkor azonban az egész világra kiterjedten föllángolt a harc Isten országa és a Sötétség Fejedelmének országa között. Begyógyult a bűn-okozta törés Isten és az emberek között, Krisztus kereszthalála új élettel ajándékoz meg minket. A megváltás kegyelmi árama a keresztségben új teremtményként állít be minket ennek az új életnek a sodrába. S az új teremtményre új törvény vonatkozik: Isten és az embertárs szeretetének törvénye. A világtörténelemnek ebből a legforradalmibb jellegű eseményéből született Krisztus Egyháza. Hogyan van mégis az, hogy az emberiség mégsem látja benne a Krisztus születésével fellángolt forradalom mozgalmát? Miért gondolják sokszor konzervatívnak, restaurációs törekvésűnek, egyenesen reakciósnak az Egyházat? I- gazságtalanok az Egyházzal szemben, ha így gondolják? Talán csak csalóka felszínes látszat, ami ezt a benyomást kelti bennük? Avagy talán az Egyház adott és ad alkalmat arra, hogy ezt az egyáltalán nem hízelgő ítéletet hozzák róla? Ellentmondást nem tűrő általánosítással nem válaszolhatunk erre a kérdésre - az ilyen csak előítéletekből születhet. Jól megok- adatolt választ csak úgy adhatunk, ha néhány meghatározott kérdést kiválasztunk és keressük, miképpen viselkedett velük kapcsolatban az Egyház? Reakciós vagy forradalmár módján? Állandósító jelleggel, csak konzerváló, megőrző módon - vagy a megújulás, a megifjodás, a megjobbítás szellemében? Ha Jézus azért jött, hogy megváltoztassa ezt a világot, megalapítsa benne Isten országát, - teljesíti-e az ehhez kapcsolt küldetését az Egyház?
