A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
hol rontottuk el? 35 Számonkérés - egyetemi Ielkészektől hol rontottuk el? a z egyetemi lelkész asztalán ott fekszik a levél. . v Olvasta már és túl van az első sokkon. Anna l^é, Médesapja írta. Nem mérges, nem is számonkérő, csak valami végtelenül szomorú hangon; "Anna is \ tudja már, hogy az esküvőjén nem leszünk ott. Se éh, se az édesanyja. Megkaptuk a meghívót, tudjuk, hogy a jövő hét végén tartják Róberttel az esküvőjüket - a városi parkban. Azt nem írták, hogy lesz-e valaki lelkész-féle a közelben, amikor szűkebb baráti körük jelenlétében hűséget fogadnak egymásnak - csak úgy az Isten szabad ege alatt. Ha ott lennénk, azt a látszatot keltenénk, hogy jelenlétünkkel jóváhagyásunkat is adjuk egy olyan cselekedetükhöz, amit a leghatározottabban helytelenítünk. " Vannak esetek, ahol a katolikus fiatalok hirtelen "hippivé" vál- tának világosan lehet látni az okait. A családi otthon felszínesen katolikus légköre, elvált anya, hiányzó apa, gyönge és. igazi jellem kialakítására képtelen iskola, hanyagul kezelt ifjúsági program a plébánián... De Anna esetére ez egyik sem áll. Nem a szülőkre. Mindketten egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Amikor lányukkal először jelentek meg a kampuszon s a lelkész irodájába is bejöttek, látszott rajtuk, hogy nem átlagszülők. Semmi nyoma náluk a gyanakvással árnyalt szülői aggódásnak, még a szokásos feszélyező megjegyzéseket sem tették lányuk előtt a bemutatkozáskor, amit pedig annyian el nem mulasztanának: "Atya, aztán vigyázzon a lányunkra" vagy: "írja meg, ha elmarad a misékről". - Csak az látszott rajtuk, hogy szeretik a lányukat, megbíznak benne s ösztönös meggyőződésük, hogy Annának jót fog tenni az egyetem. S Anna is. Előző iskolája kitűnő katolikus intézet. Őmaga szokatlanul kiegyensúlyozott természet. Semmi merevség, semmi idegenkedő bizonytalanság. Magátőlértődő természetességgel kapcsolódott be a katolikus egyetemi klub munkájába is. A szociális szakosztály lakáskereső akciójának ő volt a lelke; a vasárnapi liturgia nem egy ''ünnepi" hangulatát neki és gitárosainak köszönhettük. De mindennek három éve már. S közben sokminden történt. Apró, eleinte jelentéktelennek látszó kis események. A második év végén már csak hébe-hóba láttuk a vasárnapi miséken. Azt mondta, !
