A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
Arabok és keresztények 29 nak fenntartói nem külföldi katolikus intézmények voltak, tanári ka- rukis Szíriái keresztényekből tevődött össze, így a kormánynak az iskolakérdésben elfoglalt álláspontja egyszerűen keresztényellenes akciónak mondható. Egyedül a bagdadi Al-Hikma egyetem lefoglalásánál mondhatjuk, hogy a kormány a külföldiek befolyását akarta megakadályozni az arab nevelésre. Ez az egyetem amerikai jezsuiták kezében volt az államosítás előtt. • A keresztények egyenjogúsága felületes szemlélő előtt látszik csak valóságosnak az arab államokban. A törvények - mint említettük - garantálják ezt az egyenjogúságot, a valós helyzet azonban sokszor mást mutat. Még a teljes vallásszabadságuk sem látszik biztosítottnak, mert hiszen ahhoz a gyermekek keresztény nevelésének a joga és lehetősége is hozzátartozik. Igaz, hogy a katolikus iskolákat csak Szíriában államosították, de a többi állam a megtűrt keresztény iskolákban is mohamedán propagandát folytat. A klasszikus arab tanulmányozása közben a Koránt kell tanulmányozniok a keresztény növendékeknek - már azért is, mert ez a tárgy mindenütt mohamedán arab tanár kezében van. Még szembetűnőbb a vallási szabadság hiánya a mohamedánok áttérési lehetőségének területén. Szinte a lehetetlenséggel határos, hogy valaki közülük kereszténnyé legyen. A törvények betűje megengednéugyan, a gyakorlatban viszont egész családját veszélybe sodorná az ilyen áttérő. A mohamedánok felé irányuló keresztény térítőmunka is tilos a gyakorlatban. Egyiptomból pár éve utasítottakki egy afrikai "fehér atyát", aki egy mohamedán áttérését készítette elő. Az arab világban élő kereszté- Megosztott kereszténység nyék nehéz helyzetét csak fokozza, hogy a keresztények nem egységesek. Ez a közelkeleti kereszténység az ókori alexandriai, anti- őchiai és jeruzsálemi pátriárkátus leszármazottja. Ehhez kapcsolódnak a még szintén római birodalomban megalakult perzsa és örmény egyházak leszármazottai - mind más történeti fejlődéssel, egymással sokszor ellentétes érdekekkel, némelyikük Rómával egyesülten, másikuk önállóan vagy az ortodoxiához csatlakozva. • Az 5. és 6. század Krisztus személyére vonatkozó teológiai ellentétei az elsődleges oka a közelkeleti kereszténység széttagolódásának. A perzslai keresztények az efezusl zsinaton (431) elítélt Nesztóriusz ("Krisztusban két személy van") hívei maradtak. Az alexandriai pátriárkátus csaknem teljes egészében, az antióchlai pedig felében nem fogadta el a kalcedoni zsinat (451) monofizita eretnekekre rKrisz-
